AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1965-1966. Budapest (1967)

I. A könyvtár életéből - Keresztury Dezső: Vécsey Jenő

Vécsey Jenő (1909—1966) KERESZTURY DEZSŐ Most is gyakran látom, ahogy karcsú, magas, törékeny alakja elsuhan a könyvtár valamelyik folyosóján, ahogy rámemeli tekintetét a Múzeumkertben, s arcán megvillan az a finom mosolygás, amelyben annyi fékezett rezignáció, annyi okos irónia, annyi derűs élettapasztalat, gyengéd emberszeretet volt. A legrégibbek közé tartozott, akikkel együtt szolgáltam a Széchényi Könyvtárban. Mennyi közös vállalkozásban vettünk részt: ő volt a múzeum-könyvtárközi énekkar vezetője, amikor én a színigazgató, együtt festettünk plakátokat is; együtt rendeztünk kiállításokat; együtt szerkesztettünk kiadványokat, szerveztünk önállósult és nagyranőtt tárakat, osztályokat; s mennyi mindent még! A közös munkákban tanultam meg igazán nagyra becsülni széles körű érdeklődését, tájékozottságát, egyre mélyülő szakmai műveltségét, sokoldalúságát, ízlését, arányérzékét, okos bátorságát, lélekjelenlétét, igazságszeretetét és humorát: a művészt, a szakmabeli társat s az embert, akiket, ha valakiben, benne igazán nem lehetett különválasztani. Munkásságának főidejét az Országos Széchényi Könyvtárban töltötte. Tanárként, zenekari muzsikusként, zeneszerzőként kezdte pályáját, de már fiatalon a Könyvtár dolgozója lett. 1945-ben pedig őt bízták meg a Zeneműtár vezetésével. Nem volt ez sem egyszerű, sem könnyű munka. A hagyományos szakmai zárkózottságában élő Zeneműtár az önállósuló Széchényi Könyvtárral együtt önállósult, modernizálódott; állománya igen terjedelmes, páratlanul sokrétű és kivételes értékű új gyűjteményekkel gyarapodott. A megnövekedett állományt nem csupán birtokba kellett venni, de gondoskodni kellett megfelelő elhelyezéséről, feltárásáról, hozzáférhetővé tételéről is. A régi módszerek elégteleneknek bizonyultak. Vécsey Jenő egy szűkszavú, személytelen beszámolójában (Az Országos Széchényi Könyvtár zenei gyűjteményeinek fejlődése az elmúlt 15 évben. Az OSZK Évkönyve 1958.) összefoglalta ennek a munkának — vagy inkább e munka egy részének — legfőbb adatait, lényeges mozzanatait. Nincs itt helyünk és módunk rá, hogy e beszámoló hátterét, az ott számon tartott munka életbéli körülményeit is felidézzük. Pedig azokkal együtt lenne igazán teljes a kép. Közepén a fiatal osztályvezető állna, aki halk, szívós és céltudatos erővel egyszerre munkálkodott a szükséges reformok előfeltételeinek — a módszertani tervezésnek, a megfelelő raktáraknak, munkahelyeknek s a munkatársi gárdának — megteremtésén s a halaszthatatlan rutinmunkák elvégzésén. Aki csak egy kissé is emlékezik az átalakulás, újjászerveződés e homéroszi korszakára, a költözködésekre, reformkísérletekre, konferen11