AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1965-1966. Budapest (1967)

I. A könyvtár életéből - Keresztury Dezső: Vécsey Jenő

ciákra, a raktárakban berendezett kutatóhelyiségekre, a katalógusok modernizálásának erőfeszítéseire s annyi mindenre még: csak az tudja igazi valóságában felmérni Vécsey Jenő zeneműtári munkájának jelentőségét. Űj leltározási, raktározási rendet teremtett. Kialakította, többszöri felülvizsgálás után véglegesen „megfogalmazta" a Tárat, gyűjtőkörét, ügyrendjét, feladatait; a Tár sajátos igényeihez alkalmazta a zeneművek egyetemes tizedes osztályozását, modernizálta, teljessé tette a zeneművek címleírási szabályzatát. Az idejétmúlt katalógus helyett a modern szabályok előírásai szerint készített és tervszerű pontossággal fejlesztett modern karton-katalógust állított a kutatók rendelkezésére; s a speciális katalógusok egész sorával egészítette ki a Zeneműtárnak ezt az alapvető tájékoztatóját; elég lesz közülük itt csak a gyakran emlegetett s még többször használt ún. „szövegkezdeti" katalógust s a zenekutatás közvetlen igényeit szolgáló „gyors-katalógus"-t kiemelnem. Mindezt csak olyan valaki vihette végbe, aki nem csupán a könyvtári szakma részletkérdéseiben volt járatos, s aki gyűjteményét nem csupán a gyűjtés-megőrzés-elrendezés távlatában szemlélte. Közhely, hogy feltárni is csak az tudja igazán az „anyagot", aki ismeri és értékeli; aki tudja ennek az anyagnak helyét a világban. Vécsey Jenő állandó kapcsolatban állt a nemzetközi és a hazai zenekutatás munkásaival, szervezeteivel. De emellett szenvedélyesen szerette az élő zenét is. Komponista volt; a hozzáértők zeneszerzőként is nemzedéke legműveltebb és legfinomabb ízlésű alkotói közt tartják számon. Színes, egyszerre álmodozó és fölényesen okos, egyszerre természetrajongó és emberszerető, egyszerre áradóan érzelemgazdag és az értelem tiszta szerkezeteit kedvelő egyénisége számos figyelemre méltó zeneműben talált kifejezést. Ezekben ifjúságának impresszionista stílusát a tárgyilagos-szerkezetes modern törekvések irányában fejlesztette tovább. Mily boldogan s milyen színesen idézte fel gyermekkora színhelyének hangulatait a Boldogkő-várának nevét viselő szimfonikus költeményben; mennyi vágy, ábránd, mennyi játékosság, mélabú, keserűség és humor villódzik a nagy íróeszményképnek, Krúdy Gyulának szentelt nagyzenekari szimfonikus concertóban! A programzenei hagyományokhoz voltaképpen csak e két műve kapcsolódik; további szerzeményeit a tisztán zenei kifejezés, a klasszikus vagy a modern szerkesztésmód és a hangzásvilág jellemzi. Nagy álmát, a Mednyánszky-operát, amelyben a színek varázsát, a sivatagosodé nagyvárosi világgal szembeforduló különös lélek mélységeit szerette volna mély azonosulással zenébe foglalni, már nem tudta megvalósítani. De ha ezt a sajátos, látomásos művészi világot nem tudta is már felidézni,, ittmaradnak azok a művei, amelyekkel a könyvtárak, archívumok néma feledéséből idézett új életre régi mestereket. A Musica rinata, az „újjáéledt zene" sorozatában, de azonkívül is közzétett kiadványai számtalan ismeretlen vagy elfelejtett remekművet tettek újra közkinccsé. Ezekben a kiadványokban főként Josephen Michael Haydn, G. J. Werner és J. G. Albrechtsberger alkotásait emelte ki a feledésből az eredetiekhez példás hűséggel és úgy ragaszkodva, hogy a mai zenei gyakorlat számára is hozzáférhetővé tegye az új életre keltett műveket. Ezekkel a publikációkkal méltán hívta fel magára mind a hazai, mind a külföldi szakkörök figyelmét. Zeneműtárunk vezetője, aki Európa egyik legjelentősebb zenei gyűjteményévé és komoly zenetörténeti műhellyé fejlesztette a rábízott Tárat, a zenekutatási gyakorlatban is megbecsült nevet szerzett magának. Szívesen hajolt zenei romantikánk forrásai fölé is. A magyar verbunkos zene, majd Erkel Ferenc, 12