AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1963-1964. Budapest (1966)

I. A könyvtár életéből - Gombocz István: Unesco egyezmények a nemzetközi kiadványcsere szabályozására

a kibocsátó szerv, hanem a tartalom szerint kíséreljék meg definiálni. A hivatalos anyag cseréjénél fontosnak tartja a reciprocitást. A szakértői jelentésre 24 ország küldött véleményt. Dánia, Egyiptom, Franciaország, India, Japán, Jugoszlávia, Lengyelország, Magyarország, Olaszország, Peru, Spanyolország és Svájc általában egyetértettek azzal, hogy új multilaterális egyezményekre van szükség mert aj a többoldalú szabályozás elvben helyes megoldás, minthogy ezzel lehet kellő alapot nyújtani a kétoldalú és regionális megállapodások számára; b) a brüsszeli egyezményekhez fontos államok nem csatlakoztak, a hivatalos kiadványok meghatározása használhatatlan, azóta igen nagy fontosságot nyertek a Brüsszelben nem szabályozott irodalmi és tudományos kiadványok, a csereközpont hatásköre bővítésre szorul, gondoskodni kell a reciprocitás követelményéről és meg kell könnyíteni az anyag szállítását. Anglia, Ausztrália, az Egyesült Államok, Hollandia, a Német Szövetségi Köztársaság, Norvégia és Svédország nem helyeselték a multilaterális egyezmény gondolatát, mert a) a kétoldalú megállapodások elvben jobbak, minthogy ezekkel szabadon választott partnerek útján egyszerűbb és gyorsabb cserét lehet lebonyolítani, elmarad az anyag bonyolult közvetítése, a megállapodások sokkal részletesebbek és pontosabbak lehetnek, b) Ha a brüsszeli egyezményekhez 70 év alatt csak 21 állam csatlakozott, a csere viszont élénken továbbfejlődött, akkor ez nemcsak a brüsszeli egyezmények hibáinak tulajdonítandó, hanem egyszerűen annak, hogy multilaterális egyezményekre nincs is szükség. Franciaország és Jugoszlávia nemcsak támogatta az új egyezmények gondolatát, hanem igen részletes véleményt nyújtott. Az előbbi egyezménytervezetet is fogalmazott, az utóbbi olyan intézkedés felvételét is javasolta, amely a kultúregyezmények mintájára kikötné, hogy az államok valamennyi fontos könyvüket küldjék meg egymásnak. A magyar hozzászólás kiküldése előtt néhány nagy magyar könyvtár véleményét kértük ki, közülük a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár és a Szegedi Egyetemi Könyvtár válaszolt, mindkét könyvtár támogatta az új egyezmények tervét. Az utóbbi könyvtár szerint igen kívánatos volna a postai és vámügyek nemzetközi érvényű rendezése, mert a könyvtár igen sok hátrányos következménnyel járó tapasztalatot szerzett ezen a téren. Végül is a magyar hozzászólás általában támogatta a szakértői jelentés javaslatát, egyetértett azzal, hogy a csere nemzetközi koordináló szerve az Unesco legyen és Schmidt-Phiseldeck javaslataitól csak annyiban tért el, hogy feleslegesnek tartotta a nei izeti csereközpontok független szervként való felállítását. Az 1956-os párizsi szakértői értekezlet A szakértői jelentést 13 ország, közöttük a Szovjetunió, Jugoszlávia és Lengyelország szakértőinek részvételével az Unesco által 1956 februárjában Párizsba összehívott értekezlet vitatta meg. Bár ez az értekezlet szövegtervezetet még nem dolgozott ki, ajánlásaiban már körvonalazta a követendő elveket: minden ország mozdítsa elő a hivatalos kiadványok cseréjét, a végrehajtást bízza a csereközpcntokra, viselje a szállítás költségeit és gondoskodjék arról, hogy a bibliográfiákban a cserélhető hivatalos anyag jelöltessék meg. A nem hivatalos anyag cseréjét ugyancsak támogassák az államok, a csereközpontok könnyítsék meg a csere lebonyolítását, koordinálják a cseremegállapodásokat, kapjanak tájékozta40 «