AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1963-1964. Budapest (1966)

I. A könyvtár életéből - Gombocz István: Unesco egyezmények a nemzetközi kiadványcsere szabályozására

tásokat az új megállapodásokról és legyenek tájékoztatva hazájuk tudományos, intézményeinek és könyvtárainak csere céljára rendelkezésre álló kiadványairól is. Szükség van továbbá jó bibliográfiákra, szállítási és vámkedvezményekre, a duplumcsere megszervezésére és az Unesco munkájára, amely mindezt nemzetközi síkon koordinálja. A tanácskozás alapján a szakértői értekezlet határozatban kérte fel a főigazgatót arra, hogy tegyen javaslatot a végső soron dönteni hivatott szerv, azaz a Közgyűlés számára arra nézve, hogy az Unesco égisze alatt egy vagy két többoldalú egyezmény létrejöjjön a nemzetközi kiadványcsere tárgyában. Az üggyel előbb a Végrehajtó Tanács, majd az 1956. évi Közgyűlés foglalkozott. Utóbbinak határozata értelmében kívánatos a kérdés nemzetközi szabályozása egy vagy két nemzetközi egyezmény útján, melynek összeállítása végett újabb szakértői értekezletet kell összehívni. Az 1958. évi brüsszeli szakértői értekezlet Mielőtt az új szakértői értekezlet összeült volna, az Unesco könyvtári osztálya kidolgozta az első szövegtervezetet, és azt megküldte a tagállamoknak hozzászólás végett. Francia javaslatra két szöveg készült: az első a hivatalos, a második a nemhivatalos csere tárgyában. Az érdeklődés igen élénk volt, összesen 32 állam adottvéleményt, közöttük Magyarország is. A szocialista országok közül Csehszlovákia. és Lengyelország nyilatkoztak bővebben. Anglia, az Egyesült Államok és Franciaország cikkről cikkre haladó részletes véleményt nyújtott. A fontosabb hozzászólásokra az alábbiakban az egyes cikkek tárgyalásánál visszatérünk, itt csak néhány jellemző vonást emelünk ki: Azok az államok, amelyek a korábbiak során általában ellenezték az új többoldalú egyezményeket, ezt az álláspontjukat feladták, de arra törekedtek, hogy az új szerződések minél kevésbé legyenek konkrétek, minél általánosabb keretek között maradjanak, a lehető legkevesebb kötelezettséget hárítsák a szerződő államokra és minél kevésbé zavarják az említett államokban kialakult cseremódszereket és szokásokat. Kivételt jelentett Ausztria, mely továbbra is kategorikusan elutasította a többoldalú egyezmények gondolatát, helytelenítve azt a felfogást,, mely szerint a kormányok és nem a könyvtárak lennének felelősek a kiadványcsere alakulásáért. A hivatalos kiadványok cseréje nem éri meg a fáradságot, az. így beérkező anyag túlnyomó része nem érdekli az átvevő országot, s a kiadványok nagy tömege felesleges katalogizálási és raktározási gondokat okoz. Ami pedig a tudományos irodalom cseréjét illeti, ez jól működik multilaterális egyezménynélkül is. . A szocialista országok, továbbá Franciaország, Olaszország, Japán stb. továbbra is támogatták az új egyezményeket, sőt, Csehszlovákia, Lengyelország és Jugoszlávia az Unesco tervezetekhez képest pontosabb és szigorúbb kikötéseket,, részletezettebb kötelezettségvállalásokat kívánt. A hozzászólások alapján az Unesco némileg módosította az első tervezeteket, újakat készített és ezeket bocsátotta szakértői értekezlet elé. Az 1958. május 28-tól június 7-ig tartó brüsszeli értekezleten 29 ország, közöttük a Szovjetunió, Csehszlovákia, Bulgária és Lengyelország szakértői gyűltek össze; Magyarország a brüsszeli követség egyik tisztviselőjével képviseltette magát. Az általános vita során az Unesco jogi szakértője hangsúlyozta, hogy az. 41