AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1963-1964. Budapest (1966)

IV. Könyvtár- és művelődéstörténeti tanulmányok. - Kozocsa Sándor: Casanova Magyarországon

jain.

25 A nevezetes levélpublikációról a Pester Lloyd 1913-i évfolyamában Otto Pich osztrák hírlapíró írt eszmefuttatást. Szerinte Casanovát még mindig nem. tartják igazi írónak, pedig nemcsak a memoárokban, de tudományos műveiben, és főleg leveleiben ragyogó írói tehetséget árul el.

26 Tóth Béla, a Magyar Anekdotakincs gyűjtője, írta az első Casanovával szóló magyar elbeszélést, A dogaressá-t. 1913-ban A boldogasszony dervise gyűjtemény hangulatos miniatűr novella-remeke ez: az írót, aki betegen fekszik velencei szobájában, szépapja meglátogatja és visszavarázsolja a múltba. Felöltözteti korabeli ruhába, haját csigába csavartatja, bajszát lenyíratja, és gondolán viszi Marco Pesaro báljára. A társaságban a bemutatások során eléjük toppan Casanova.. Később megjelenik a doge is, ragyogó ifjú feleségével. A társaság két részre oszlik: Casanova a dogaressával a kártyaszobában próbál szerencsét, de amint egy óvatlan pillanatban a szépasszony vállát megcsókolja, kitör a botrány —„kint, szűk, sötét csatornák vizén egy gondola csúszott, orrán, a bárd mögött a kis vörös lámpa, a tizek tanácsának jele. Ezt is láttam, és azt is, hogy az ólomfödelek alatt becsapódott az ajtó"

27 A Hét közölte 1913 májusában Kárpáti Aurél Jacopo meséje c. elbeszélését

28— mintegy a Pesti Hírlapban megjelent Casanova Magyarországon cikk költőimetamorfózisát

29 —- a velencei börtönből éppen kiszabadult Casanováról. A keretes elbeszélés hőse Budára érkezik, hogy köszvényét gyógyítsa. A szerb kocsmáros lányát azonnal szerelmi lángra lobbantja — este egy budai kastélyban meglátogatja régen elhagyott szerelmesét —, másnap a kocsmároslányt akarja megszöktetni, de annak vőlegénye útközben feltartóztatja őket és a lovagot összeszurkálja —• „felgyógyulása után Jacopo sietve elhagyja Budát és később, memoárjaiban meg sem emlékezett a szép Kostjics Száváról". Az elbeszélő' ábrázolás mellett magyar költőt, Hangay Sándort is megihletett a Casanova énekel (1914) c. költeményben.

30 Az első világháborútól kezdve fokozottabban foglalkoztatta íróink fantáziáját Casanova alakja: Krúdy Gyula frazeológiájában szerepelt talán a leggyakrabban a casanovai motívum. Amikor színpompás regénye, A vörös postakocsi megjelent, Ady Endre lelkesen fogadta a Nyugatban: „Krúdy eldalolta tegnapi ifjúságának boszorkányos muzsikájú dalát. A vörös kocsi nemcsak a tegnapnak, a pestbudai bizarrságnak, s az emlékezésnek szimbóluma, de a Krúdy-regény — ha. ugyan regény — nagy társadalomtalanságáé. Azokról és úgy, akikről és ahogyan Krúdy ír, csak az írhat, akinek társadalmi rangja tisztázatlan, s állandóan a najridíjas és az Úristen között libegő. Csak ez látja meg és kedveli a társadalom leghívebb reprezentálóit, azokat tudniilik, akik a társadalmon kívül bitangolnak. De könnyes, drága, gyönyörű könyv ez mégis, úgy, ahogy írta, fölséges versvallomás arról, miként teszik az álmok passzívvá a mai Casanovát".

31 Az 1915-ben készült „Budai öregúr" őse, Mályfai sétapálcájáról megállapítja, hogy „sárga elefántcsontból faragott kezet ábrázolt, amely irattekercset tartott finom, hosszúkörmű ujjai alatt. A ,Hordó'-nál, ahol Mályfai életéből annyi ideig elüldögélt, amennyi ideig meghalni és újonnan születni lehetne, élt egy legenda, amely szerint a sétapálca finom velencei nobile tulajdona volt az elmúlt századokban. De talán Casanova, a rejtélyes lovag járt-kelt az elefántcsontkézzel kezében, midőn lovag volt, nőket csábított, boldog és boldogtalan volt", vagy „egy dalárdái ember a Casanova botját kezébe kapva az összes budai szobaleányokat és varrónőket magáénak mondta szerdai estéken, mikor órásság helyett este dalos, éj274