AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1963-1964. Budapest (1966)

IV. Könyvtár- és művelődéstörténeti tanulmányok. - Kozocsa Sándor: Casanova Magyarországon

félig regényhős volt". Egyik kis remekének, az 1920-ban Bécsben megjelent Nagy kópé-n&k Antóniája azt vallja: „nem kérkedem, hogy én Casanova Jakab szeretője voltam, hogy más név alatt éltem a földön, de a lelkem ma is egy démoni nőé, aki királyok, költők és koldusok szeretője volt. . ." Még önéletrajzi regényében Krúdy Gyula Látogatásai-b&n is arról vall, hogy ,,a könyvtáros mesemondásaiban szerette magát néha ,ledegradálni' Casanova Jakabig, de ezt szelíd gúnnyal vegyes szerénységgel tette, rendesen még a kocsmai előadás elején: — Dehát a hasonló históriákat inkább olvassátok el Casanova könyveiben. Annak amúgy is jobban hisz az utókor, mint nekem. . ,"

32 A legnagyobb magyar nőíró, Kaffka Margit fantáziájában egy alkalommal átvillant éppen nem hízelgő jelzővel kapcsolatban, a Casanovái motívum: az első világháború végefelé, 1917-ben a Nyugath&n, majd könyv alakban is kiadott Hangyaboly regényének bizarr jelenetét — fogadásból egy züllött vidéki potentát éjszaka félmeztelenül betör egy apácaiskolába — a helybeli „szabadelvű" sajtó, mint „casanovai léhaságot" intézte el. 1918-ban Kőhalmi Bélának jutott eszébe Könyvek könyve címmel 87 magyar írót vallomásra bírni olvasmányairól, s azokat ankétszerűen összegyűjteni és közzétenni: ennek eredményeként derült ki, hogy Casanova Memoire-jai kedvelt olvasmánya volt a chansonok poétájának, Heltai Jenőnek; a színházi dramaturgnak, Bálint Lajosnak, és az egyetlen magyar nyelvű Coscmova-monográfia szerzőjének, Fenyő Miksának. Ugyanezt a szellemi „kikérdezést" két évtizeddel később, 1937-ben az ankét szervezője megismételte Az új Könyvek könyvé-ben: ekkor már 175 írót, művészt és tudóst vallatott olvasmányi ihletéről; ismét három író emelt szót Casanova mellett: Ráth-Végh István,

33 Szerb Antal

34 és Trócsányi Zoltán, Dosztojevszkij és Tolsztoj műveinek kiváló fordítója.

35 Amikor Paul Wiegler világirodalomtörténetének magyar változata 1921-ben Benedek Marcell átdolgozásában megjelent, friss és modern hangot hozott az irodalom kissé állóvizekre emlékeztető berkeibe. „A francia szellem uralma" fejezetben, mint egy oldalvágást, úgy intézi el Casanovát: „s a nápolyi Arlechino, a tréfás Galiani abbé, aki párbeszédeiben, mint Voltaire ellenlábasa új megismeréseket ír körül. Giacomo Casanova is itt élősködik ,Európa kávéházában', amint Galiani Parist nevezi. Tanait Lucia, Marina, Henriette és a többiek ölelései közben és fogságában fontolgatja, mikor már dühös, vén pulykakakas, Waldstein gróf duxi palotájában megírja francia Memoireait."

36 A magyar Casímom-érdeklődés jelentős fejlődésen ment keresztül: a korai, kezdetleges, sőt pornografikus jellegű kiadványoktól jeles íróink és költőink veszik egyre komolyabban, úgyannyira, hogy az 1925-ös kiadástól kezdve már a „komoly" Casanova lép előtérbe; sőt legutolsó fordításával kapcsolatban a kritika már a szöveg túlzásba vitt komolyságát kifogásolta, és helytelennek tartotta a kötet válogatásában a társadalmi elemek ilyen arányú kidomborítását. A Világirodalom kiadó 1925-ben új, szemelvényes fordításban már ezt a „komolyabb" igényű Memoire-ók&t jelentette meg. Ez az átültetés és válogatás Takács Mária munkája volt. A könyvet rövid előszó és valamivel terjedelmesebb utószó kíséri. Az előbbi 1925. ápr. 2-án, „Casanova kétszázadik születésnapján" datálódik. „Emlékiratai nemcsak egy különös, színes és a maga naiv cinizmusában megkapó egyéniség önvallomásait foglalják magukban, hanem az egész, gazdag, mozgalmas, örvénylő és csillogó tizennyolcadik századot". A válogatás, elveit így tisztázza: „az ominózus szerelmes históriákból kihagytuk ami a mai. 18* 275