AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1963-1964. Budapest (1966)

II. A könyvtári munka módszertani kérdéseiről - Németh Mária: Jugoszlávia nemzeti könyvtárainak funkciói

a gyakorlatban úgy jelentkezik, hogy a folyóiratokkal kapcsolatos munka egésze, de legalábbis a feldolgozási része külön szervezeti egység keretében történik. A kisnyomtatványok megőrzését minden nemzeti könyvtárban igen fontosnak tartják. Úgy vélik, hogy ez a dokumentumanyag elsőrendű forrás lesz azország történetének, gazdasági és kulturális életének teljes értékű feltárásához. Éppen ezért igen nagy gondot fordítanak e dokumentumok feldolgozására, pontosabban a feldolgozási elvek tisztázására. Teljesen egységes és kialakult gyakorlattal még nem találkozunk, de az eddigi kezdeményezések (pl. a zágrábi könyvtár kisnyomtatvány és grafikai gyűjteményeiben folyó munka) magas szintű kibontakozásra mutatnak. A feldolgozómunka Jugoszlávia nemzeti könyvtáraiban nem mondható egységesnek. E tény magyarázata abban — a már említett — köztársasági tagolódásban rejlik, aminek könyvtári vonatkozásait még nem sikerült teljesen áthidalni. Vannak azonban figyelemre méltó kezdeményezések, amelyek a közös gyakorlat kialakítását készítik elő. így jelentős lépések történtek a katalogizálási szabályzat kialakítására. Szerbiában és Szlovéniában már kidolgozták és nyomtatásban is közreadták a címleírási elveket, Horvátországban írásban rögzítették azokat. Most van folyamatban az országos egységesítés megteremtése, mégpedig a Jugoszláv Könyvtárosok Egyesületének köztársaságonkénti, illetve központi ülésein, tanácskozásain keresztül. A feldolgozómunkáról beszélve lehetetlenség katalógusaikról, illetve azok problémáiról nem szólni. Összefoglalóan azt mondhatjuk, hogy a nemzeti könyvtárak anyagának feltárása betűrendes és szakkatalógusokban történik, ezek közül legalább az egyik (a betűrendes) olvasói és szolgálati síkon is, tehát kétszeresen jelentkezik. A periodikumok címeit általában külön katalógus tartja nyilván. A betűrendes katalógus legfőbb különösségének és problémájának felvázolásához azt az alapvető különbséget kell mérlegelnünk, amely a szövetségi köztársaságon belül használatos cirill és latin írás, illetve a betűrend kettősségéből adódik. (Szlovénia és Horvátország területén a latin, máshol a cirill írást használják.) A könyvtáros számára a betűrendes katalógus felállításánál a hazai anyag tekintetében két megoldás nyílik: vagy külön tartja a cirill és a latin betűs címeket, vagy megpróbálja az egyik katalógusba a másik anyagát valamilyen kompromisszum árán beolvasztani. Bonyolítja a helyzetet természetesen a külföldi latin, illetve cirill betűs anyag besorolásának kérdése is. A megoldás országos szinten nem mutat egységes képet, ezért e kérdést a leghelyesebb néhány példán keresztül megvilágítani. A belgrádi nemzeti könyvtár betűrendes olvasói katalógusa két alapvető részre oszlik, egyrészt a hazai, másrészt a külföldi anyag elkülönített nyilvántartására. A hazai anyagot a cirill betűrendszernek megfelelő besorolásban hozza, olyan módon, hogy a latin betűs címek rendszavát átírja és így — legalábbis beosztási szempontból — egységes és rendezhető anyagot kap. A külföldi művek katalógusa ismét kettős: külön tartja nyilván a cirill betűs orosz és bolgár anyagot, és külön a többi latin betűset. A szolgálati katalógus felépítése hasonló, azzal az eltéréssel, hogy a külföldi latin írású címeket nyelvek szerint tagolva betűrendben sorolja fel. Ugyanilyen tagoltságot mutat a Matica Srpska Könyvtárának katalógusa is. Ezzel szemben a két latin írást használó köztársaság nemzeti könyvtárai egységes katalógusokat építenek, a címeket a latin írás, illetve betűrend alapján egységesítik. 98