AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1963-1964. Budapest (1966)

II. A könyvtári munka módszertani kérdéseiről - Németh Mária: Jugoszlávia nemzeti könyvtárainak funkciói

a nemzeti könyvtári feladatokat látja el és emellett a köztársaság könyvtárügyének segítője is. E köztársasági nemzeti könyvtárak működését több alapvető tényező határozza meg, melyek közül az előzőkben rögzített legalapvetőbb ismérvek mellett még kiemelendő az, hogy — kettő kivételével — egyben egyetemi könyvtári funkciókat is teljesítenek; köztársaságuk kollektív könyvtári munkáinak szervezői; az illetékességi területükhöz tartozó könyvtárak — jelenleg elsősorban a tudományos könyvtárak — módszertani segítői. Kötelespéldány-rendszer, gyűjtőkör A nemzeti könyvtárak első és legfontosabb feladata a köztársaság területén megjelent kiadványok hiánytalan gyűjtése. E funkció ellátásának az államvezetés rendkívüli fontosságot tulajdonít, amit az is bizonyít, hogy az első kötelespéldányrendeletet a kormány már 1945 februárjában életbe léptette, akkor, amikor az ország területe még teljesen fel sem szabadult. Többszöri változtatás után 1953-ban nyert a kötelespéldányok szétosztása végleges szabályozást. Ennek értelmében a nyomdák saját területük nemzeti könyvtárainak legalább 7 példányt kötelesek minden kiadványukból beszolgáltatni. Ebből a könyvtár kettőt magának tart meg, a többit öt társkönyvtárának adja át egy-egy példányban. Ezen kívül a köztársaságok saját hatáskörükön belül még igényelhetnek kötelespéldányokat. Ebből területük legjelentősebb tudományos könyvtárainak szükségleteit elégítik ki. így Szerbiában a belgrádi Egyetemi Könyvtár és a Növi Sad-i Matica Srpska Könyvtára, Horvátországban pedig (ahol a beszolgáltatott példányok száma 12) Split, Rijeka, Zadar és Pula tudományos könyvtárai részesülnek az állami juttatásból. A kötelespéldányok szétosztásának kötelezettsége nagy többletmunkát jelent a köztársaságok központi könyvtárai számára. Mégis vállalják, mert a területi alapon megszervezett beszolgáltatás biztosíthatja a megfelelő ellenőrzést és ezáltal az anyag hiánytalan beérkezését. Az elmondottakból világossá válik a kötelespéldányok megőrzésének országos szervezete: mind a hat nemzeti könyvtár egy példányban őrzi a szövetségi köztársaság valamennyi kiadványát és két példányban a sajátját. Emellett a belgrádi Bibliográfiai Intézet — mint a teljes jugoszláv nemzeti bibliográfia közreadója — szintén részesül 1950 óta kötelespédány-szolgáltatásban és könyvtárában tárolja a hozzá beküldött kiadványokat. Ennek a rendszernek nemcsak az a jelentősége, hogy a teljes jugoszláv anyag minden köztársaság területén megtalálható és rendelkezésre bocsátható, hanem az is, hogy a hat, sőt hét különböző helyen való raktározással egy könyvtár állományának véletlen pusztulása esetén a többi könyvtárban biztosított a nemzeti anyag megmaradása. A saját köztársaság területén megjelent könyv- és folyóiratanyag két példányban való megőrzése pedig lehetőséget nyújt arra, hogy az egyiket a napi forgalomból kivonva a jövő számára archivális példányként tartalékolják. A kurrens kiadványok megőrzése 1945 óta biztosítva van. Sokkal nehezebb a helyzet a háború előtti anyag teljességének elérése tekintetében. Ennek oka egyrészt az, hogy azok a könyvtárak, amelyek csak a háború után váltak területük 96