AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1963-1964. Budapest (1966)

II. A könyvtári munka módszertani kérdéseiről - Pethes Iván: A zeneművészet és a zenetudomány könyvtári osztályozásának kérdései

mindjárt azt is meg kell állapítanunk, hogy ez a vagylagosság, a túlzott relativizmus, rendszerének egyik legnagyobb gyengéje és veszélye. Minden főtáblázati jelhez bizonyos különleges, csak az adott osztályra, alosztályra érvényes számokkal, esetleg számokkal és betűkkel kombinált formai, földrajzi, időrendi, vagy más analitikus alosztások járulhatnak. A jelzetek a rendszerben viszonylag rövidek és világosak, alig négy-öt tagúak. Nézzük meg most már közelebbről, hogyan fest sémájában a zeneművészet és a zenetudomány osztályozása. A zenének — Bliss meghatározását tolmácsoljuk — formális és strukturális alapjai vannak, melyek a tudományos, fizikai és akusztikus alapokon nyugszanak. A fizikai zenének, mely objektív zenei hangokból áll, megvan a maga szubjektív, esztétikus korrelációja a hangzó, hallott zenében. Ez a szubjektív-objektív zene a komponált zene. Szubjektíve a kompozíciót témák inspirálják és bővelkedik zenei ötletekben. Objektíve különböző fajtájú zeneművek formáját ölti az összhangzattan, ellenpont és formatan elvei szerint. A leírt szerzeményeket kinyomtatják és nyilvánosságra hozzák. A zeneművészek ezekből a kottákból tanulmányozzák, tolmácsolják és adják elő a szerzeményeket, énekelve, vagy hangszeren, magánkörben, vagy nyilvános hangversenyeken. Az előadást hanglemezre lehet venni, és azt számos hallgatónak akár rádióközvetítés formájában vissza lehet adni. Bliss rendszerében a zene három főcsoportra tagolódik: 1. a VV jelű, a zenével általában, a zenei bibliográfiával, zenetörténettel, alapvető tanulmányokkal stb. és a nemzeti zenével foglalkozik; 2. VW az irodalom többi részét hét eléggé összetett alosztályban tárgyalja, melyek közül (1) a zenetudomány, akusztikaelmélet; (2) a zeneművészet általában, esztétika, különböző nemzetek zenetörténete, a zene fajtái, zeneszerzés; (3) a zenei nevelés és oktatás; (4) zeneszerzők, azok élete és hivatása; (5) vokális és hangszeres tolmácsolás, az éneklés és a hangszer, a hangok és a hangszerek fajtái; (6) a zene fajtái, vallásos, népi, stb.: (7)kották, hanglemezek kiadása és terjesztése, stb.; 3. Az utolsó főcsoportban VX a kottákat és a hanglemezeket osztályozza. A zenetudomány és a zenéről szóló írások, melyek a VV és VW osztályokban foglaltatnak, a következő felépítésben szerepelnek; a VV osztály a zene alapjait és történetét, a tömör és sommás műveket tartalmazza VVA—VVZ jelekkel a különböző, nemzeti vagy földrajzi alosztásban. Megemlítünk itt néhány alosztást: VV1 reference-művek, műszótárak, enciklopédiák, kézikönyvek; VV2 a zene történetének és irodalmának bibliográfiái; VV8 zenetörténtet általában; VV9 zeneszerzők bibliográfiái, műveikről szóló monográfiák. (Például: VVA8 nemzeti zene általában.) A VW osztály a zenetudomány feliratot viseli és a zene tudományát, elméletét, filozófiáját, annak elemeit és részletes taglalását foglalja magába. A legfontosabb közös alosztások VW1 zenei műszótárak; VW3 a zene és zeneszerzők különböző országokban; VW5 intézmények és társaságok; VW6 zenei folyóiratok. Az egyes alosztályokban a következő felsorolásokat találhatjuk: VWB a zene elmélete: a zene fizikai, akusztikai tudományos vonatkozásai (benne a hang; hangmagasság; felhangok; hangközök; hangsorok stb.-vei kapcsolatos tudnivalók); VWE a zene esztétikája, filozófiája és lélektana. VWF zeneszerzés, zenei notáció; VWG időmérték, tempó; VWH összhangzattan; VWI ellenpont; VWJ formatan, a zeneszerzés speciális formái (benne dalforma; szonátaforma; ciklikus formák; concerto; suite; variációs forma stb.); VWK a zenei nevelés és oktatás irodalma (benne a zenei nevelés kulturális értéke; az elemi zeneoktatás; oktatás 86