AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1963-1964. Budapest (1966)

II. A könyvtári munka módszertani kérdéseiről - Pethes Iván: A zeneművészet és a zenetudomány könyvtári osztályozásának kérdései

az elektronikus gerjesztésű hangszereket is besorolja. Ez ellentmond a 681-ben található felsorolásnak. Vizsgáljuk meg a zene korlátozottan közös alosztásait. Mindjárt azt is leszögezhetjük, hogy nem ellenezzük ezek használatát, sőt kívánatosnak tartjuk. Az ETO 78 osztályában található korlátozottan közös alosztások felépítésének rendszere azonban nem nevezhető szerencsésnek. Átdolgozásuk a főtáblázatok átdolgozásával párhuzamosan kívánatosnak tűnik. Már korábban említettük, hogy a 78.01-be foglalt általános és alapvető kérdések, a 781-be kívánkoznak, valamint a 78.02-be foglalt, a zeneművek előállítására vonatkozó technikai kérdések című alosztás a 781.9-be. Úgyszintén említettük, hogy a 78.03-ba foglalt zenetörténeti stílusoknak a 7.03-hoz kapcsolódó kidolgozása, utóbbi periodizációja miatt nem segít bennünket a zenetörténeti stíluskorszakok tüzetesebb megjelöléséhez. Teljességgel kidolgozatlan a 78.05 jelű korlátozottan közös alosztás, mely a zeneművészet gyakorlati alkalmazását lenne hivatott osztályozni. A 78.07, mely a zeneművészettel foglalkozó személyek egyes csoportjait veszi alapul, a korábban mondottak értelmében szintén a 781.9 alá besorolt kérdések közé kellene, hogy tartozzék. A 78.08-as alosztás a zeneművek formáit igyekezne rendszerezni. Itt azonban legteljesebb összevisszaságban találhatjuk a zenei műformák sorát, a hangszeres művek egyes tételeitől a szimfónián, a zsánerformákon, indulókon és táncformákon keresztül a drámai művek egyes tételeiig. Ugyanakkor az alosztáscsoport másik felében az egyes hangszerek és énekhangok egyedi, vagy csoportos együttműködésének alapjait osztályozzuk, míg az utolsó harmadában különböző, az átírással, illetőleg záróban a zeneművek külsőleges formai megjelenésének osztályozásával találkozunk. Tulajdonképpen ennek a kérdésnek már nem is kellene több figyelmet szentelnünk, ha a korlátozottan közös alosztásokon kívül nem lenne oly döntő számunkra a színpadi és vokális zenében a nyelvi alosztás. Erre vonatkozólag ugyanis az ETO egyáltalán nem tartalmaz a 78 osztályban intézkedést. Csak példaként említhetjük meg, hogy az OSZK Zeneműtárának szakkatalógusában a nyelvi alosztásokat a színpadi és vokális zenén belül a következőképpen jelölik: az = 0 jelzett a szöveg nélküli, vagy vokálisokkal előadandó énekművek nyelvi alosztása. A művek fordítását nem jelzik, miután általában versszövegekről lévén szó, csupán átköltésről, és nem értelem szerinti nyersfordításról lehet beszélni. A többnyelvű kiadások esetében az eredeti nyelv száma kerül az első helyre, melyet folytatólagosan az egyenlőségjelek alkalmazásával a kiadványban szereplő valamennyi műfordítás nyelve követ. Példaként felsoroljuk egy olasz opera különböző nylevű kiadásainak feldolgozási módját az OSZK Zeneműtárának szakozásában: M 782.1 = 50 teljes olasz opera eredeti szöveggel; M 782.1 = 50 = 30 teljes olasz opera eredeti olasz és fordított német szöveggel; M 782.1 = 50 = 30 = 82 teljes olasz opera eredeti olasz és fordított német, valamint orosz szöveggel. Befejezésül még egy lényeges hiányosságra kell felhívnunk a figyelmet. Ma a könyvtárak gyűjtőkörébe tartozik, annak szerves részét képezi egy eddig nem említett, általunk „auditív zeneműkiadás"-nak nevezett, tehát a hangfelvétel és hangvisszaadás eredményeként létrejövő állományrész is. Ebbe a csoportba tartoznak a hanglemezek, magnetofonszalagok. Ezeknek feldolgozása, illetőleg a szakkatalógusban való tükröződésének elvei nem különbözhetnek az osztályozási rendszeren belül a zeneművek, illetőleg a zeneirodalom osztályozásának szempontjaitól. Az ETO 78 osztálya azonban e zenei könyvtárak számára ma már rendkívül 84