AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1963-1964. Budapest (1966)

II. A könyvtári munka módszertani kérdéseiről - Pethes Iván: A zeneművészet és a zenetudomány könyvtári osztályozásának kérdései

noknak, mint pl. a zenetörténet, melynek jelölésére az ETO törvényei szerint csak a (09)-jelű formai közös alosztások állanak rendelkezésre. Pedig a 781.7 a ..Nemzeti zene elmélete és formái" valamint az ezt követő 781.8 „Az antik zene elmélete és formái" elnevezésű szakok parancsolóan követelnék a folytatás, a zenetörténet beiktatását. Csak mellékesen említjük meg, hogy éppen a történeti periodizálást célzó, az egész 7-es főosztályra érvényes 7.03 jelű korlátozottan közös alosztásoknak a képzőművészeti terminológiával és stílustörténettel meghatározott kategóriái nem teszik azt alkalmassá a zenei stílusok periodizálására. Ugyancsak hiányoznak még a 781 alosztályból oly döntően fontos önálló szakszámot igénylő zenetudományi szakágak, mint pl. a zenefilozófia, zeneesztétika, zeneoktatás módszertana, zeneszociológia. Előbbi kettőt az ETO kereken a 78.01 jelű korlátozottan közös alosztások közé száműzi, utóbbiakról említést sem tesz, illetőleg a zeneoktatás számunkra oly fontos módszertanát a 78.05 jelű korlátozottan közös alosztás alá teszi, hol a zeneművészet gyakorlati alkalmazását tárgyalja. Nem folytatjuk az anomáliák felsorolását, hiszen a 781 alosztály, mely a zenetudomány, tehát a zeneirodalom felparcellázását lenne hivatott megoldani, további tanulságokkal szolgálhatna. A 782/785 alosztályokban, mely a zene különböző fajtáit sorolja fel, ismét önkényes felosztással találkozhatunk. Kezdjük mindjárt a sort a színházi zene különböző fajtáit tárgyaló 782 alosztállyal. Itt az ETO nem ismer csak nagyoperát, zenedrámát [782.1], játékoperát, komikus operát [782.6], buffooperát [782.7], operettet, dalbetétes színpadi művet [782.8], egyéb fajtákat, mint pantomim, álarcosjáték, balett stb. [782.9]. Nos, ebből a felsorolásból elsősorban hiányzanak az olyan, ma már alapvetően fontos zenei műfajok mint az audio-vizuális művészetek zenéi. így a filmek, a rádió- és televíziós játékok önálló életet élő és kísérőzenéi, valamint egyáltalán maga a színpadi kísérőzene, függetlenül attól, hogy az a 785. l-ben vagy 785.4-ben foglalt programmuzsikaként jelenik-e meg. Bőséges tagolásban szerepel az egyházzene az ETO-ban. Az itt felsoroltak azonban teljes egészében beleférnek a 784 vokális zene alosztályba, az egy 783.1 jelzetű szak kivételével, melynek helye a 785/789 instrumentális zene alosztályok között lenne. Amennyiben elfogadjuk a zenének ilyen tagolását, mely szerint a zenei formák a színpadi zenével kezdődnek, az egyházzenével folytatódnak, majd a vokális zenén keresztül jutunk el az instrumentális muzsikáig, úgy teljesen indokolatlan, hogy a színpadi, egyházi és vokális zenén belül műfaji alosztással éljünk, holott ez a műfaji alosztás más vonatkozásban éppen a korlátozottan közös alosztások között nyert elhelyezést. Ugyanakkor teljesen indokolatlannak tűnik, hogy a vokális zene alosztása* az instrumentális zenétől eltérően nem a hangfajtától, illetőleg az egyes hangcsoportoknak a további felbontásából és összetételéből alakulnak, hanem azok ismét korlátozottan közös alosztásként a 087.6 alatt szerepelnek. Tudniillik, ha ezt a felfogást következetesen végig akarjuk vezetni, úgy a hangszeres művek formáit a korlátozottan közös akasztásokból, ahol .082/.086 alatt szerepelnek, a 785/789 alá kellene áthelyezni és a hangszeres zene hangszercsoportoknak megfelelő alosztásai a korlátozottan közös alosztások alá kívánkoznak. A 786/789 alosztályok tagolódása a 681.816/.819 alosztásainak megfelelően tehát a hangszerkészítés, hangfelvétel és hangvisszaadás. technikájának megfelelő alosztályozást nyert. Mégis megállapíthatjuk, hogy ez az. alosztályozás éppen ott, ahol döntően fontos lenne a zene számára, nem olyan gazdag, mint a finommechanikában. Különösen hiányoljuk ezt, és ez az alapvető felosztásnak lényeges hibája a 789 alosztályban, ahol az ütőhangszerek közé o* 83