AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1963-1964. Budapest (1966)

II. A könyvtári munka módszertani kérdéseiről - Pethes Iván: A zeneművészet és a zenetudomány könyvtári osztályozásának kérdései

az ETO-ban is követett rendszerszerint „Építőművészet", „Szobrászat", „Metszés", „Festészet", majd záróban a „Zene" alosztályára tagolódik. Ranganathan rendszere — melynek sajnálatosan kidolgozatlan részét képezi a szépművészetek főosztálya — tulajdonképpen csak támpontul szolgálhat elgondolásainak alkotó továbbfejlesztéséhez, hiszen a séma meghatározza azokat a „keresztmetszeteket",, melyek a művészetek, köztük a zene általa elképzelt osztályozásához tartoznak. Henry Evelyn Bliss szisztémája a Bibliographic classification tulajdonképpen más felsorolásban és némileg eltérő módon, de az eddig ismertetett amerikai rendszereket követi. Nála a „Szépművészetek" ismét az „Alkalmazott tudományok"' és a „Filológia" között foglalnak helyet. Felsorolásában talán érdekességként említhetjük meg, hogy a zenét közvetlenül követő alosztályban együtt találhatjuk a tánc különböző műfajait, majd a sort a különböző társasjátékok zárják le. Tisztában vagyunk azzal, hogy eddigi áttekintésünk mélyreható elemzés híján csak torzó maradna, hiszen egy ilyen rövidlélegzetű tanulmányban nincs is lehetőség az említett valamennyi osztályozási rendszernek ilyen speciális szempontból való vizsgálatára. Ezért engedtessék meg, hogy az egyszerűség kedvéért három, már korábban említett osztályozási rendszert egész közelről vizsgálva kizárólag a bennünket érdeklő problémát — a zene főosztályát vagy alosztályát — kiragadva folytassuk tárgyalásunkat. Az első egyetemes osztályozási rendszer, melyet közelebbről vizsgálunk az ETO, illetőleg annak 78 osztálya. Mindjárt azt is meg kell mondanunk, hogy azért vizsgáljuk elsőként az ETO-t, mert Európában, így hazánkban is ez terjedt el, sőt az Országos Széchényi Könyvtár szakkatalógusa is erre épül fel. Ugyancsak itt kell megállapítanunk azt is, hogy az OSZK Zenetörténeti gyűjteménye, valamint a Magyar Nemzeti Bibliográfia az ETO hazai viszonylatban módosított első Brüsszelben kiadott sémája alapján dolgozza fel mind a zeneirodalmat, mind a zeneműveket. Korábban azt állítottuk, hogy egy ilyen hatalmas egyetemes osztályozási rendszer, mint az ETO, képtelen a tudományok egy önálló részét, ez esetben a zenetudományt, önálló főtáblázati számokkal kifejezni. Tulajdonképpeni vizsgálatunknak ez lehetne a kiindulópontja. Az ETO 78 osztálya a zene osztályozását tulajdonképpen a zeneirodalom osztályozására korlátozza és ezáltal lehetetlenné teszi, hogy korlátozottan közös alosztás csatlakoztatása nélkül a zene hatalmas és legfontosabb területét, a zenealkotás testet öltött formáját önálló főtáblázati számokkal ki tudjuk fejezni. Ennek pedig komoly hátrányai jelentkeznek a praktikus használatban. Ezért választotta az, OSZK Zeneműtára a korai ETO kiadást, a brüsszeli sémát. Ez a rendszer lehetővé teszi, hogy a zeneművek szakszámait, a zeneirodalomtól való megkülönböztetésül, a számok elé tett M jelzéssel láthassuk el. Az appendix használatának eredményeként a szakkatalógusban éksan elválnak a zeneművek a zeneirodalomtól. Ugyanez a formai megkülönböztetés az ETO-ban is megtalálható a .089 jelű korlátozottan közös alosztásban, de ezt az ETO alaptörvényei értelmében csak a főtáblázati számhoz, tehát a szakjelzet után csatlakoztatjuk. Ez azonban a zeneművek kiugróan szembetűnő megkülönböztetését eleve kizárja. Ami most már maguknak a főtáblázati számoknak a vizsgálatát illeti,, a következőket állapíthatjuk meg: a 781 alosztály az „Általános zeneelmélet" tagolását tartalmazza. A zenetudomány alapvető stúdiumai közül azonban nem talál a rendszer helyet olyaSi>