AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1963-1964. Budapest (1966)

II. A könyvtári munka módszertani kérdéseiről - Pethes Iván: A zeneművészet és a zenetudomány könyvtári osztályozásának kérdései

Körülbelül ezt a képet mutatja a zene elhelyezkedése a különböző osztályozási rendszerekben a XIX. század végén és a XX. század elején. Ez az időszak a tudományok könyvtári osztályozási rendszerei kialakulásának döntő szakasza, hiszen a ma használatos sémák túlnyomó többsége ekkor alakul ki, vagy ide vezethető vissza. A rendszerek alkotóinak nevei közül is megemlítünk néhányat: Harris, Schwarz, Dewey, Cutter stb. Az új rendszerek közös és jellemző vonása, hogy a tudományok egészét — ha más-más módszerekkel is — igyekeznek a szisztémájukban feldolgozni. Ez egyben ezen rendszerek legnagyobb problémája is, ti. hogy a tudományokat oly módon helyezzék el egyetlen lineáris sorban, hogy az egyrészt átfogó egységet alkosson, másrészt, az egyes diszciplínák közötti összefüggést, belső kapcsolatot biztosítsa. Többé-kevésbé hierarchikus rendszerek ezek, melyek fölé-, mellé- és alárendeltségi viszonyba állítják egymással az egyes tudományágakat és a döntő különbség köztük a hogyan-bíin van. Lássuk most már, hogyan helyezkedik el ezekben a rendszerekben a zene, mely többnyire az önálló főosztállyá nőtt „Művészetek" között foglal helyet. A mellékelt táblázat felsorolásából már első pillantásra kitűnik, milyen tág keretek között mozog nemcsak a zenének egyes osztályozási rendszerekben való elhelyezkedése, hanem az egyes környező tudományágak sora is. Táblázatunkból kiviláglik, hogy az osztályozási sémák döntő többsége — Brown kivételével, ki a zenét a fizikai tudományokon belül az akusztika után helyezi el, 78