AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1963-1964. Budapest (1966)

II. A könyvtári munka módszertani kérdéseiről - Pethes Iván: A zeneművészet és a zenetudomány könyvtári osztályozásának kérdései

•zépkoron túl fennmaradt, és hatása napjainkig mind a filozófiai tudományfelosztásokban, mint azok speciális vetületében, a könyvtári szakrendszerekben megmaradt. Azonban már egyes középkori kolostori könyvtárakban kifejezetten az egyházi jellegű zene védelmében elkülönül egymástól a „Musica sacra" és a „Musica profana." A zenei műveltség terjedése és a világi zenei formák mind erősebb •előretörése egyoldalról, a humanizmus és a könyvnyomtatás hatása, más oldalról azt eredményezi, hogy a könyvtárakban mindinkább bővül a zenéről szóló írások és a zeneművek mennyisége. Általánosságban a könyvtárak száma, állományuk mennyisége a XVI. századtól az egyre fejlődő polgárosodás eredményeképpen ugrásszerűen nő. Ez természetesen a könyvtári osztályozás mindjobban világiasodó irányzatában is tükröződik, de a fejlődés ezekben lassú evolúciós folyamatot jelent. Míg Conrad Gesner Bíbliotheca Universalis-^ supplementumában, a híres Fandectarum. . .-ban még a hagyományos középkori környezetbe, tehát a „Mathematicá"-ba osztja a zenét, a tudományok osztályozásának nagy úttörőjénél, Francis Baconnél helye már az „Embertudományok" között, az „Érzéki művészetek" alosztályában, a festészet társaságában talá]ható. Bacon tudományfelosztásának hatása — mint az köztudomású — napjainkig tart és a későbbiekben egyedül Johann Samuel Ersch az, aki könyvtári osztályozási rendszerében a szépművészeteket —• elődeivel és utódaival ellentétben — a „térben működő művé.szetek" és az „időbeli, vagy hangzó művészetek" főosztályára bontja, ebben egymás mellé helyezve a szépirodalmat, a zeneművészetet és a mimikus művészeteket. Kanyarodjunk azonban vissza egy kicsit Baconhoz. Fentebbi megállapításunkat, miszerint Bacon hatása a tudományok filozófiai felosztására napjainkig ható tényezőként szerepel, azzal toldhatnánk meg, hogy ezen rendszerezés eredményeként szerepel napjainkig a zene a képzőművészetek társaságában, elszakítva a hozzá oly szervesen kapcsolódó irodalomtól. Pontosabban, az osztályozási rendszerek többsége önálló főosztályként fogja fel az irodalmat, míg a többi művészetet ettől elkülönítve, valamely más, általában önálló csoportba sorolja be. Bacon a „Septem artes. . ." szemléletétől már elszakadt és rendszerében a zenetudomány az „Embertudomány"-ban, azon belül az „Érzéki művészetek" között foglal helyet. Fejlődés ez, hiszen a zene az addigi szemlélet szerint tisztán spekulatív tudomány, művészeti vonatkozások nélkül. Ugyanakkor tudományfelosztásának hátránya, hogy a „Képzelet" főosztályába —• tehát tulajdonképpen mint egyetlen meglevő művészetet — kizárólag a költészetet sorolja be. A zenetudományt a XVII. századtól kezdve az egyes könyvtári szakrendszerekben már a zene elméletének és gyakorlatának tudományára is felosztják. Ilyen felosztást tartalmaz pl. Garnier rendszere. Garnier — ki a zenét a filozófián belül hagyományos helyén a matematikai tudományok osztályába sorolja — elsőként beszél „. . .de Musica" és ,,. . .de Instrumentis Musicis", tehát a zene elméletéről -és a hangszeres zenéről (értsd: a hangszeroktatásról). Felosztásában a zene elmélete és a gyakorlati zeneoktatás, mint elvi kategória, elsőnek jelenik meg. Rendszerének ebben az osztályában már a képzőművészetek különböző ágait is megtalálhatjuk. (Érdekes, hogy neves kortársa, Buillaud egyébként Garnier-nél sokkal fejlettebb rendszerében megelégszik a matematikán belül az egyszerű alosztállyal: „Musica: Antiqui et recentiores autores".) A Garnier-nil talált első szétválasztás a XVII. században már valóban indokolt, annál is inkább mert a könyvnyomtatás terjedésével megindul a zeneirodalom és zeneműkiadás immáron szakadatlan és egyre növekvő áradata. Mint érdekességet, itt említjük meg, hogy a 75