AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1963-1964. Budapest (1966)
II. A könyvtári munka módszertani kérdéseiről - Pethes Iván: A zeneművészet és a zenetudomány könyvtári osztályozásának kérdései
XVI— XVII. század során a zeneműkiadás csak gyűjteményes műből közel 3000 kiadványt produkál. A XVIII. századtól kezdődően egyre több gyakorlati, polgári osztályozási rendszer jön létre, hogy a könyvtárakkal szemben támasztott, mind jobban növekvőtársadalmi igények adta szükségleteket kielégítse. Annak ellenére, hogy ezek egyrésze nem könyvtári, hanem bibliográfiai, sőt, könyvkereskedői szakrendszer y hatásuk a könyvtári osztályozási metódusokra nyilvánvalóan döntő. A fejlődés az egyes osztályozási rendszerekben alkalmazott főosztályok számától függetlenül, a tudományok mindinkább differenciálódó folyamatát tükrözi. A történettudomány fejlődésének nagy századában a francia Gabriel Martira rendszerében a tudományok és művészetek (Class III. Sciences et Arts) most már önállóvá növekedett főosztályának második osztálya („Arts") két részre oszlik: I. Arts libéraux és II. Arts mécaniques. Előbbinek 8. alosztálya a „Zene, vagy az, összhangzattan tudománya" (Musique ou la science de l'harmonie). Martin a fejlődés egy lépcsőfokával magasabbra jut, amikor „Történeti" főosztályának „Tudománytörténeti" osztályában az egyes művészetek történetét is tárgyalja. Sőt, ugyanitt tárgyalja az intézményeket és bibliográfiákat, a következő osztályban pedig a neves zenészek bibliográfiáit is. A század utolsó harmadában magyarországi kapcsolatai miatt jelentős a neves bécsi könyvtártudós, Michael Denis híres „Einleitung. . ."-ja. Nála a zenetudomány szintén két önálló helyen jelentkezik. A zene elmélete a „Mathesisen" belül a „Hangtan"-ban („Doctrina auditionis") szerepel, ahol az „Acustica", „Musurgia" (zeneelmélet) és „Musica" (gyakorlati zenetan) kerül feldolgozásra. A zenetörténet — a tudományok, valamint a> többi művészetek történetével egyetemben —- a „Filológia" főosztályon belül a tudománytörténetek („História literaria") közé nyert besorolást. A XVIII. század utolsó harmadában —- tehát Mozart, Haydn és Beethoven működésének virágkorában — a zeneművészet és zenetudomány végleg elválik egymástól. A zeneművészet ekkor már az alkotó és reproduktív művészet önálló létformájára tagolódik, melyhez a zenetudomány, annak elméletével és alkalmazott ágával, a gyakorlattal való szerves kapcsolata járul. Ennek a fejlődésnek, mely nem más mint a társadalmi fejlődési folyamatoknak a zeneművészeten belüli tükröződése, természetesen a könyvtári osztályzási rendszerben is meg kell nyilvánulnia. Sematikusan a XVIII—• XIX. század fordulójára a zene felépítése így festene: 76
