AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1963-1964. Budapest (1966)

I. A könyvtár életéből - Gombocz István: Unesco egyezmények a nemzetközi kiadványcsere szabályozására

intézményekkel, a külföldi cseretársak száma összesen mintegy 15 000. Évente mintegy 40—50 000 önálló kiadvány és kb. 20 000 folyóiratévfolyam megy ki csere útján az országból és ehhez hasonló mennyiségű anyag érkezik be külföldről. Az eredmények azonban nem teljesen kielégítők. A cserélők száma viszonylag csekély, az eloszlás mind országosan földrajzilag, mind a tudományterületeket illetően, mind pedig a külföldi cseretársak megoszlását tekintve nem egyenletes, az anyagmozgás terén akadnak zökkenők, sok a tájékozatlanság, még több a kihasználatlan lehetőség. Fontos vívmányként említhetjük viszont azt, hogy Magyarország jogszabállyal rendezte a kiadványcsere ügyét: 1960-ban megjelent a Művelődésügyi Miniszter 101. sz. Utasítása, mely sok tekintetben már rendezte azokat a kérdéseket, amelyek szabályozását most az új egyezmények kívánják a szerződő államoktól. Mégis, ha összehasonlítjuk ezt az Utasítást az új egyezményekből fakadó obligációkkal, ellentmondásokat is látunk, melyeket az elkövetkező években ki kell küszöbölnünk. Az általános egyezményben foglalt ösztönzési és könnyítési kötelezettségnek az Utasítás ugyan nagy vonásokban eleget tesz azzal, hogy kiterjeszti a cserére jogosult intézmények körét, nagyvonalúan írja körül a csereanyag kategóriáit és korszerűen fogalmazza meg a Nemzetközi Csereszolgálat funkcióit is, mégis túl bonyolultan szabályozza az önálló kiadványcserére felhatalmazott intézmények fajtáit és különböző felesleges korlátokat állít fel. Bár kimondja, hogy a. csere létesítéséhez egyszerű levélbeli megállapodás is elegendő, mégis az anyag első kiküldésénél a Magyar Nemzeti Bank előzetes elvi engedélyét szabja meg feltételként. Ezeknél a lassan megadott engedélyeknél a Nemzeti Bank az Utasítástól eltérően gyakran további korlátokat alkalmaz, amennyiben rendszerint csak a saját kiadványok további kiküldéséhez járul hozzá, és az illető ismeretág körében megjelent kereskedelmi forgalmú könyvek kiküldését az engedélyben nem említi. Az ösztönzés és megkönnyítés követelményéhez tartozna az is, ha az utasítás sokkal szélesebb körben válna ismertté és az abban foglalt lehetőségekkel sokkal több intézmény élne. Az új Unesco-egyezményekben körülírt központi csereszolgálatok feladatköréhez képest a magyar szerv munkája differenciáltabb, mert legalábbis potenciálisan vállalja a koordinálást, végzi a tájékoztató szolgálatot, viszonylag nagyarányú duplumcserét bonyolít le, és elvégzi a kulturális egyezményekben rábízott feladatokat is. Leghaladottabb mégis abban a tekintetben, hogy a miniszteri Utasítás értelmében évenként megkapja az összes cserélő intézmény beszámolóját,, és ennek alapján már akkor is képes volt az Unesco részére évi jelentéseket adni az ország csereforgalmáról, amikor erre még az új egyezmények nem kötelezték. Igen sok teendő volna azonban a továbbítás munkakörében, mert bár a külföld irányában a Csereszolgálat nem közvetít, hiszen éppen az Utasítás vívmánya volt a közvetlen csere jogának biztosítása, annál több gyűjtőküldeményt vesz át hazai szétosztás végett a külföldi csereközpontoktól. A ládákban érkező gyűjtőküldemények vámkezelése, beszállítása, devizális engedélyezése olyan bonyolult, hosszadalmas és költséges eljárást igényel, hogy az élénk ellentétben van nem csupán az általános ösztönzés és könnyítés követelményeivel, hanem az új egyezmények azon pontjaival is, amelyek a kedvezményes postai, tarifális és vámügyi eljárást kívánják meg mindenféle csereanyagra nézve. Ezen a téren tehát sok tennivaló lenne. 50