AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1963-1964. Budapest (1966)
I. A könyvtár életéből - Gombocz István: Unesco egyezmények a nemzetközi kiadványcsere szabályozására
kiadványcsere-kapcsolatai, intenzív a csere az Egyesült Államok és Európa között, az amerikai kontinens országaiban, a Brit Nemzetközösségben működő intézmények között stb. Ázsia és Afrika fokozódó mértékben vesz részt a könyvek és egyéb kiadványok nemzetközi csereforgalmában. A múlt század közepétől kezdve maguk az államok is elkezdtek érdeklődni egymás állami, ^hivatalos kiadványai iránt, és így létrejöttek az első államközi kétoldalú szerződések bizonyos kiadvány kategóriák rendszeres cseréje céljából. Jogi szempontból ezek a szerződések a megállapodások magasabb fokán állnak, megkötésük diplomáciai aktushoz és egyéb formaságokhoz van kötve, szövegük nem ritkán belekerült — érvényességi feltételként —• a szerződő államok belső jogszabályai közé. E kétoldalú államközi szerződések megkötésének ösztönzője legtöbbször az a felismerés, hogy az egyik államban folyamatban levő törvénykezési, közigazgatási vagy közgazdasági tevékenység célszerű eredményekre akkor vezet, ha az illetékes szervek folyamatosan tájékozódnak a más országokban végzett hasonló munkáról. A hivatalos kiadványok cseréje tárgyában kötött kétoldalú egyezményekről sincs pontos áttekintésünk. Főleg egymáshoz hasonló rendszerű államok között jöttek létre, amelyek már amúgy is történelmi, kulturális, politikai, gazdasági kapcsolatban álltak. Az Unesco Cserekézikönyvének 2. kiadása ötvenkét 1942 és 1954 között létrejött és érvényben levő egyezményt sorolt fel, a 3. kiadás viszont megemlíti, hogy a szám bizonyára sokkal magasabb, de sok egyezményt nem jelentettek be az Unescónak. A bilaterális államközi egyezmények másik fő típusa a kulturális egyezmény. Céljuk az egymás kultúrája iránt érdeklődő államok együttműködésének folyamatos biztosítása. Szinte kivétel nélkül tartalmaznak néhány pontot, amelyek a könyv- és folyóiratcserét szabályozzák, bár rendszerint nem részletezik a kérdést, csupán kifejezik a szerződő államoknak azt az óhaját, hogy könyvtáraik és egyéb intézményeik között folyamatos könyvcsere jöjjön létre. Magát a konkrét cserét azután az intézmények közötti részletes, formához nem kötött egyszerű megállapodások ültetik át a gyakorlatba. A jelenleg érvényben levő kulturális egyezményeket az Unesco igyekszik nyilvántartani. A szocialista országok sűrűn kötnek ilyen egyezményeket és mindegyikben gondoskodnak a könyvek és folyóiratok cseréjéről, ugyancsak általános megfogalmazásban és azzal a megjegyzéssel, hogy a részleteket az érintett intézmények, rendszerint a nagy központi állami vagy nemzeti könyvtárak szabályozzák. Korban legújabbak a kiadványcserét szabályozó többoldalú államközi egyezmények. Ezeket már megkötésükkor több állam írja alá, később más államok is csatlakoznak hozzájuk, multilaterális jellegüknél fogva tehát ezeket kell a legmagasabb fokon állóknak tekintenünk. Nem két könyvtár, nem is két állam, hanem az államok egész sora kénytelen érdekeit egyeztetni, a legkülönfélébb szempontokat közös nevezőre hozni. Az új Unesco egyezmények megkötése élénken példázza, hogy milyen hosszadalmas tárgyalások és előkészítő inunka szükséges egy olyan szöveg kidolgozásához, mely lehetőleg minél több állam tetszéséreszámíthat. A multilaterális egyezmények regionálisak, ha csak az egymással szorosabb kulturális kapcsolatban álló államokra korlátozódnak és univerzálisak, ha céljuk az, hogy elvben valamennyi állam csatlakozhassék hozzájuk. A dolog természeté3* 35