AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1963-1964. Budapest (1966)

IV. Könyvtár- és művelődéstörténeti tanulmányok. - Kozocsa Sándor: Casanova Magyarországon

Casanova Magyarországon KOZOCSA SÁNDOR Nevének első magyarországi említése elvész a XVIII. század homályában. Annál élénkebben élhetett az akkori Magyarország és magyarság képe az ő emlékezetében, hiszen Memoire-jainak bizonysága szerint, gyakran fordult meg magyarok, diplomaták és katonák, mágnások és kalandorok társaságában. Rendkívül melegen emlékezik vissza Mária Teréziának arra a (talán testőr) kapitányára, akinek Henriétte-t köszönhette. Azonban csalódottan írta, hogy a királynő virágkorában a szenteskedés odáig fajult, hogy „azokat a szerencsétleneket, akik bájaikkal és szerelmeskedésükkel üzérkednek — a történelmi Magyarország végvárába — Temesvárra kell küldeni". Bécsi kalandjai során beszámolt arról, hogy egy milánói táncosnő lakásán megismerkedett Erdődy Kristóffal és Kinsley herceggel. Bécsből már csak egy ugrás Pozsony, ahová 1783-ban el is jutott: „Vais báró néhány szép kisasszony társaságában kirándulásra hívott Pozsonyba". Az újabb kutatások fényénél már nemcsak Henriette kapitányáról és a pozsonyi esetről tudunk, hanem állítólagos „huzamosabb magyarországi tartózkodásáról" is. Held Albert budapesti hírlapíró buzgólkodásának köszönhető, aki „kinyomozta" és 1913-ban a Pesti Hírla'ph&xi közzétette „Casanova Magyarországon" c. cikkében a magyarországi tartózkodás addig ismeretlen részleteit.

1 Forrásaink alapján állítólagos első fordítójának, Zech József Waldemarnak kilétéről sem tudunk bővebb felvilágosítással szolgálni (biobibliográfiáink nem ismerik!), sem a „fordítás"-ról, melynek semmiféle könyvészetben vagy levéltárban nincsen nyoma. Kénytelenek vagyunk feltételezni, hogy a nevezetes cikk írója által ismertetett első magyarországi Oasanova-k.önyv csak misztifikáció, kegyes irodalmi csalás, amilyenre mind a külföldi, mind a hazai irodalomban számos példa kínálkozik. Ezt a gyanúnkat igazolja az is, hogy az újságcikk szerzője egyhelyütt azt írja „adataimat részint Zech művéből, részint saját jegyzeteimből merítettem". Ennek a legendás magyar nyelvű Casanova-fordításnak a részletes bemutatása, mint korai adat tarthatna érdeklődésünkre számot, mert ha valóban létezett, abban az esetben az első magyar nyelvű Casanova-mű a nemzetközi fordítások sorrendjében az igen imponáló 15. számú helyen szerepelne!

2 A magyarországi tartózkodás kérdését tehát csak akkor lehet tisztázni, ha a Memoire-ok. szövege teljes egészében már megjelent. Eddigi kutatásaink alapján Casanova nevét irodalmunkban első ízben, 1859ben Jókai Mór írta le az Üstökös hasábjain K...sM...n [Kakas Márton] álnév alatt közölt Első az etiquette c. szatirikus rajzában, amely egy év múlva belekerült 270