AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1963-1964. Budapest (1966)

IV. Könyvtár- és művelődéstörténeti tanulmányok. - Berlász Jenő: Horvát István könyvtárának megszerzése a Nemzeti Könyvtár számára

tén.eti kultúrszerepét, kultúrmunkáját, kultúreredményeit lebecsülő birodalmi német történészekkel, főként August Ludwig von Schlözerrel (1735—1809), Johann -Christoph Gatterervel (1727—1799), Ludwig Timotheus von Spittlerrel (1752—1810) s a példájukon felbátorodó egyéb külföldiekkel.

19 Az irodalmi harcban Horvát sok sebet ejtett ellenfelein, de azok sem kímélték őt. Itt lehet a lélektani magyarázata annak, hogy Horvát tudományos gondolkodásán mind nagyobb mértékben úrrá lett ez az antagonizmus és kutatói, alkotó erőit is egyre inkább csak a magyar humanitás, a magyar kultúra nemzetközi jelentőségének bizonyítására igyekezett fordítani. A társadalmi tudaton elhatalmasodó romantika is végletesen hatalmába kerítette. Sokat ígérő, nagy tudományos pedantériával végzett későközépkori és újkori tudomány-, könyv-, könyvtár- és más művelődéstörténeti adatgyűjtő munkássága tudós programjában egyre inkább háttérbe szorult, s helyét a magyar kultúra, a magyar nyelv gyökereit feltárni igyekvő összehasonlító nyelvészeti, etimológiai spekulációk foglalták el. Fanatikus igyekezete egyre messzibb múltba, egészen a biblikus időkbe, s egyre szélesebb körökre, az egész emberiségre irányította kutatói tekintetét, miközben mindinkább kicsúszott alóla a hideg, józan kritikai tudományosság szilárd talaja.

20 Talán igaza volt a nagy realista Széchenyi Istvánnak, aki egy alkalommal Horvát fejtegetéseit hallva, úgy vélte, hogy a kitűnő tudós egy rögeszme rabja és áldozata lett.

21 1825-ben megjelent Rajzolatok a magyar nemzet leyr égibb történeteiből című könyve tudományos eltévelyedésének olyan mértékéről tett tanúságot, amely még a romantika fantáziabő hisztorizmusát is meghökkentette.

22 A magas értelmiség többé nem vállalt közösséget Horváttal, sőt tévedéseit Bajza József tolla által élesen el is ítélte. Horvát azonban nem rendült meg: tovább szőtte fantasztikus kombinációit.

23 Annál inkább bátorkodott ezt megtenni, mivel a vármegyei nemességben, amelynek nemzeti öntudatát a Horvát-íéle irracionális múltszemlélet is erősítette, komoly társadalmi bázisra talált. Ez a szolidaritás nemcsak abban nyilvánult meg, hogy számos vármegye (Nyitra, Komárom, Esztergom, Somogy és Bihar) táblabíróvá választotta a jeles tudóst,

24 hanem odáig ment, hogy a rendek, amelyek kulturális célokra nem egykönnyen hoztak áldozatot, egyes tudományművelőkért meg éppenséggel nem, az 1832—36 .évi országgyűlésen Horvát tudományos érdemeinek elismeréséül évi 2000 forint segélyt szavaztak meg neki;

25 s csaknem egyidejűleg egy megyei főorvos 5000 forintos alapítványt tett a Rajzolatok folytatására.

26 Ezekben a gesztusokban Horvát joggal láthatta negyedszázados agitációjának megérett gyümölcseit. Boldogan állapíthatta meg, hogy a magyar társadalom immár nemzeti közvéleményként szilárd frontot alkot mindenféle idegen kultúra fölényeskedésével vagy penetrációjával szemben. Csakhogy a nacionalista ébresztő győzelme tragikus módon a tudós bukását jelentette. Horvát Istvánnak egy hosszú életet kitöltő erőfeszítéseiből a magyar történettudományra nem maradt egyéb, mint egy sor komoly művelődéstörténeti célkitűzés soha fel nem dolgozott gazdag adatgyűjtése és legfőképpen tragikus kimenetelű nyelvészeti, történeti, őstörténeti búvárkodásának lenyűgözően impozáns apparátusa,

27 a roppant anyagi áldozatok árán összegyűjtött 30 000 kötetes nagyszerű könyvtár.

28 253