AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1963-1964. Budapest (1966)

IV. Könyvtár- és művelődéstörténeti tanulmányok. - Berlász Jenő: Horvát István könyvtárának megszerzése a Nemzeti Könyvtár számára

II. Társadalmi mozgalom a Horvát-könyvtárért Horvát István 1846 májusában huszonhárom évig tartó tanítás után lelépett az egyetemi katedráról. Még csak 62 éves volt, de szervezete az egyoldalú meg­erőltető munkában már felőrlődött. Egy hónap múlva, június 13-án el is költö­zött az élő-küzdő magyarság soraiból. Korporsóját a keze, alatt felnőtt értelmiség­nek olyan kiválóságai állták körül, mint Eötvös József, és Szalay László Az ifjúság nevében pedig a szabadságharc majdani vértanúja, Vasvári Pál búcsúztatta. 29 A középértelmiség, ti. a táblabíó nemesség, a amely haracos alkotó Horvátot oly lelkesen támogatta, nem feledkezett meg róla akkor sem, mikor az elbetege­sedve visszavonult, amikor családjának jövőjéért aggódva könyvtára eladá­sának gondolatával foglalkozott. A megyék — mintha csak kiváltságaik bizto­sításáról lett volna szó — mihelyt hírt vettek a magyar múlt becses dokumentu­mait felölelő könyvtár esetleges áruba bocsátásáról, azonnal közügynek nyilvá­nították annak megszerzését. Valóságos társadalmi mozgalmat indítottak a híres bibliotékának közpénzen való megvásárlásáért és a Nemzeti Könyvtárba valá bekebelezéséért. A társadalmi fejlődés jele mutatkozott meg ebben a magatartásban: a még rendi formák között élő, de a polgári kultúreszményeket már fenntartás nélkül ápoló felvilágosult-romantikus értelmiségnek szolidaritása a nemzeti célokat szolgáló tudományossággal, s egyre növekvő szerepe a korszerű társadalmi fej­lődés kulturális irányításában. A Nemzeti Könyvtár léte, fennmaradása már az. egész művelt társadalom közös ügye volt; sorsa nem függött többé áldozatkész mágnások támogatásától. Nem sokkal korábban, az alapítást követő első és má­sodik évtizedben még inkább csak hivatalos tényező, a nádor buzgólkodott és áldozott Széchényi bibliotékájának s az időközben kialakult egyéb gyűjteményeket felölelő Nemzeti Múzeumnak gyarapítása érdekében, megvásárolván az alkalmi­lag árverésre kerülő tudományos értékű könyv-, kézirat- és oklevélgyűjteménye­ket, így többek között Eder Józsefét 1808-ban, Kovachich Márton Györgyét 1809-ben, Szirmay Antalét 1810-ben, Kéler Gottfriedét 1827-ben. 30 A nemesi társadalom ebben az időben még legfeljebb csak pártoló törvényeket hozott (1807: 24. t. c, 1808: 8. t. c.) a könyvtár érdekében. 31 Am a harmincas évek elején már szélesebb és mélyebb mozgalom bontakozott ki. Az 1832—36. évi híres reform­országgyűlés rendéi (37. t. c.) tetemes összeget, 125 000 forintot szavaztak meg a híres pesti műgyűjtő, JanTcovich Miklós gazdag könyvtárának és egyéb értékes gyűjteményeinek megszerzésére, egyszersmind, hogy a hatalmasan megnöveke­dett nemzeti gyűjtemények méltó elhelyezést nyerjenek, további 500 000 forintot ajánlottak meg a Nemzeti Múzeum palotájának felépítésére. 32 S amint ez az intel­lektuális réteg a reformkorszak sodrában egyre lázasabban folytatta kultúrépít­kezését — úgy vált a nemzet könyvtárának ügye is egyesek, testületek és ható­ságok áldozatkészségének megnyilvánulásával mindinkább közfigyelem tárgyává, így történt, hogy Horvát István könyvtárának megszerzésére már a nemesi társadalom vidéki szervezetei, a megyék tették meg a kezdeményező lépést. * Még 1845 őszén történt, hogy Nógrád megye közönsége hivatalos felterjesz­téssel fordult a m. kir. helytartótanács elnökéhez, egyben a Magyar Nemzeti Múzeum hivatalos pártfogójához, József nádorhoz, és közölte vele azt az értesü­254

Next

/
Thumbnails
Contents