AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1963-1964. Budapest (1966)

IV. Könyvtár- és művelődéstörténeti tanulmányok. - Berlász Jenő: Horvát István könyvtárának megszerzése a Nemzeti Könyvtár számára

Horvát István könyvtárának megszerzése a Nemzeti Könyvtár számára BERLÁSZ JENŐ Nemzeti Könyvtárunkat általában nem szoktuk társadalomtörténeti látószögből szemlélni, s hajlamosak vagyunk rá, hogy csupán úgy fogjuk fel, mint egy örökérdemű mecénás személyes, befejezett kultúralkotását.

1 Az egykorú társadalomnak — úgy tűnik — e korszakos jelentőségű intézmény létrejövetele körül nem is volt más szerepe, mint az elfogadásé és a használatba vételé. Pedig Széchényi Ferenc ajándékát a nemzeti közösség kezdettől fogva nem úgy tekintette, mint az ölébe hullott kész alkotást, amelyhez neki többé semmi köze sincs; ellenkezőleg, teljes mértékben tisztában volt vele, hogy nagy távlatokba nyúló kulturális építkezésének ezt az elsőrangú eszközét nemcsak megőriznie kell, hanem állandóan gyarapítania is, formálnia, a műveltség fejlődésének kívánalmai szerint. Kitűnő bizonyító anyagként kínálkozik e tétel igazolására Horvát István könyvtárának megszerzése a Nemzeti Könyvtár számára az 1846—1852. években. /. Egy tudós pálya tragikuma A Pest város nevezetességeit felsoroló Adressbuchok, Stadtleschreibungok a XIX. század első-második évtizedében kulturális fejezetükben általában nem mulasztották el a figyelmet felhívni a városban létező nagy magánkönyvtárakra s ezek között hangsúlyozottan Horvát István könyvtárára. A köztudat úgy tartotta, hogy idegen művelt ember nem igen szokott elmenni Pestről anélkül, hogy a. .Horváí-bibliotékát meg ne nézte volna. A Nagyhíd utcai Ürményi-ház II. emeletén nyolc teremben volt felállítva ez a híres könyvgyűjtemény s becslés szerint 30 000-nél több művet foglalt magában.

2 E jeles könyvtár ugyanazé a Horvát Istváné volt, aki tudománytörténeti emlékezetünkben csak, mint furcsa bizarr figura él, s akinek egyetlen érdeméül csupán azt szokták említeni, hogy fanatikus szerelmese volt a magyar kultúrának, a magyar nemzeti eszmének. Horvát azonban a maga korában igen nagyrabecsült, köztiszteletben álló személyiség volt, akinek tudományos-irodalmi érdemeit nemcsak a főváros olvasóközönsége, hanem az egész művelt magyar társadalom méltányolta. Szellemi életünk kimagasló vezetői közé tartozott: tagja volt a Kazinczy eszméit propagáló híres pesti triásznak,

3 egyik fő védelmezője Révai Miklós nyelvtudományi irányának, hivatott tanítómestere a kibontakozóban levő magyar diplomatikai tudománynak s mindenek felett lelkes-harcos apostola a magyar nyelv érvényesülésé251