AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1963-1964. Budapest (1966)

IV. Könyvtár- és művelődéstörténeti tanulmányok. - Ferenczy Endréné: Az Országos Széchényi Könyvtár Olvasószolgálatának története 1802—1919

1884-ben az újonnan létesített Hírlaptár. A szerteágazóbb szervezet és a megnövekedett létszámú tisztviselői kar irányításának egységét csak írásba foglalt rendelkezés biztosíthatta: a félszázados korszak folyamán három, bár egymástól lényegesen nem különböző szervezeti és szolgálati szabályzat

80 látott napvilágot. Ezeknek szellemében — ha nem is mindig következetesen — működött a közönségszolgálat is, melynek számszerű eredményeit az előbbiekben áttekintettük. De hamarosan elháríthatatlan akadályként jelentkezett a növekvő helyhiány. A Múzeum és a könyvtár közös otthonául szolgáló épület szűk kerete egyre bénítóbban hatott mind a raktári rend megtartására, mind pedig a megnövekedett számú olvasóközönség kiszolgálására. Joggal feltételezhetjük, hogy, ha a helykérdés évtizedeken keresztül hangoztatott és felsőbb helyen ismételten elodázott problémája megoldást nyert volna, a Széchényi Könyvtár gyűjteményét az elért eredményeknél lényegesen nagyobb arányban állíthatta volna a tudományos kutatás és művelődés szolgálatába. Mert ennek mindkét feltétele adva volt: az állomány publikálásra, tudományos felhasználásra és önművelésre használható kincsei mellett nem hiányzott az e kincseket igénylő és azok értékét megbecsülő olvasóközönség sem — ha számát és összetételének széles skáláját tekintve nem is vetélkedhetett a maival. A helyhiány problémáját egyedül megoldó új könyvtárépület kérdését azonban az első világháború kitörése hosszú időre levette a napirendről és e kérdés, átmenetileg, el is veszítette jelentőségét. A háborús évek nem kedveztek a könyvtár fejlődésének sem. Az állomány gyarapítása, elsősorban a külföldi tudományos művek tekintetében, elmaradt (helyette a minden pénzt felemésztő világháborús-gyűjtemény kialakítása került előtérbe), a tisztviselők körében a katonai behívások hátráltatták a feldolgozómunkát, az olvasóközönség száma pedig felére csökkent. V. 1919 A következő korszak, az 1919-es Magyar Tanácsköztársaság ideje, terjedelmében ugyan — az előzőkhöz viszonyítva — igen rövid, de jelentősége mégis indokolja, hogy külön fejezetben tárgyaljuk. A tulajdonképpeni eseményeket tekintve nem történt — hisz e néhány hónap alatt nem is történhetett — a könyvtár belső életében lényeges változás, de a megváltozott politikai és társadalmi helyzet természetes hatással volt az olvasóközönség összetételére, és elsősorban, a nemzeti könyvtár funkciójával kapcsolatos elképzelésekre. A Tanácsköztársaság kultúrpolitikájában a könyvtárügy, mint a népművelés, valamint a tudomány kisajátításának eszköze, fontos helyet foglalt el, az ezzel kapcsolatban kiadott nagyszámú rendelet és közlemény alapján bontakozik ki előttünk a magyar könyvtári hálózat első, tervszerű és szakszerű felépítésének gondolata. Ez a tervezet, ha teljes egészében nem is valósulhatott meg, csírájában is igen sok értékes és tanulságos mozzanatot tartalmazott. Mivel a könyvtárügy területén elsősorban a közművelődési könyvtárak létesítésében és korszerűsítésében volt legerősebb az elmaradás (hiszen a régi rendszerben létesített, úgynevezett „népkönyvtárak" — az egy Városi Könyvtár kivételével — inkább megcsúfolói voltak ennek az elnevezésnek), így a kiadott rendelkezések többsége természetesen ezekre vonatkozott. Korszerűsítésük és számuknak növelése azonban hatással volt a nemzeti könyvtárra is: a közművelődési funkció ellátását levette volna 228