AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1963-1964. Budapest (1966)

IV. Könyvtár- és művelődéstörténeti tanulmányok. - Ferenczy Endréné: Az Országos Széchényi Könyvtár Olvasószolgálatának története 1802—1919

egészítették ki. így kötelezővé vált a ruhatár igénybevétele, az olvasóteremben „a mívelt társaságokban megkívánható illem megtartása", és a könyvtár tudományos jellegének biztosítása érdekében eltiltották a szórakoztató, szépirodalmi olvasmányok nem tudományos célból történő használatát. Ez a probléma azonban itt sem nyert végleges megoldást, mert három évvel később, 1869-ben Eötvös József miniszter a könyvtárhoz intézett leiratában ismét felveti, mint a könyvtárőrrel szemben támasztott követelményt, „hogy az olvasdát mulatóhellyé alásüllyedni nem engedendi és azok megrendeléseinek foganatosítását állhatatosan megtagadja, kik az olvasdában az időt csupán mulattató olvasmányok, képeskönyvek és effélék forgatásával tölteni kívánnák".

63 A könyvtár látogatóival kapcsolatban az utasítás semmiféle megkötést nem tartalmaz, azt kizárólag a kutatás tudományos mivoltához köti. Ennél egy lépéssel tovább menne Pulszky Ferenc 1882-ben készített tiszti utasítási tervezete, mely a használat előfeltételéül az érettségi vizsgát, továbbá a „tisztességes öltözetet és magaviseletet" kívánja meg. Az olvasók ilyen meghatározása azonban — melyet a későbbi szabályzatok (az 1889.

64 és az 1898.

65 évi) is átvesznek — annyira általános jellegű, hogy tulajdonképpen korlátozást nem jelent. Az 1909-ben kibocsátott újabb hivatalos szabályzat

66 ezt a meghatározást némileg kiterjesztette: a korhatárt 16 évre szállította le, de ismételten hangsúlyozta, hogy szépirodalmi művek az olvasóteremben kizárólag tudományos kutatás céljából adhatók ki. Erre a megszorításra nemcsak a könyvtár tudományos színvonalának biztosítása érdekében volt ismételten szükség, hanem az olvasók számának növekedése is bizonyos korlátozások életbeléptetését sürgette. A század hetvenes éveitől rohamosan fejlődő főváros, az 1873-ban egyesített Budapest népessége, a kapitalizmus kialakulásával és a városfejlesztési tervekkel összefüggésben, évről évre növekedett, Bár e megnövekedett számú lakosság kulturális igényeinek mértéke még nem állott arányban annak számával, és bár ezen igény kielégítésére ekkor már a három tudományos nagy könyvtár mellett kezdenek feltűnni a kisebb, városi kölcsönkönyvtárak is — a nemzeti könyvtár olvasószolgálatára is e fejlődés azért fokozott feladatokat hárított. Ezt ismerte fel már 1875-ben az elhunyt Mátray Gábor helyére kinevezett új igazgató, Fraknói Vilmos is, aki programja szerint a vasárnap délelőtti nyitvatartási, is meg akarta valósítani, tekintettel azokra, akik csak munkaszüneti napon tudják a könyvtárat felkeresni.

67 A terv végül is nem realizálódhatott, a személyzeti és világítási problémák miatt csak a századforduló éveiben sikerült a nyitvatartási időt hétköznapokon délután 4 óráig kiterjeszteni, de azzal a megkötéssel, hogy déli 12 óra után már a kiszolgálás szünetel (a raktári világítás hiánya miatt). Ugyancsak a megnövekedett forgalom tette szükségessé az ellenőrzés fokozását is. Miután 1871-ben megállapítást nyert, hogy az olvasóteremből több könyvet kiloptak, az igazgatóság elrendelte, hogy a ruhatáros csak a használt könyvek visszadását igazoló pecséttel ellátott kérőlapra adhatja ki az ott őrzött holmit.

68 Ez az új intézkedés a későbbi években is érvényben maradt. Ilyen módon vált lassan a kezdetben csupán belső, házi szokások Íratlan törvényei alapján működő könyvtár hivatalos, szervezett intézménnyé. A forgalom további emelkedéséhez nagymértékben hozzájárult 1884-ben az Országos Hírlapkönyvtár felállítása, mely 1888-tól az Országos Széchényi Könyvtárral egyesülve annak negyedik osztályát alkotta.

69 A kölcsönzési nyilvántartásokból kitűnik, hogy a periodika, elsősorban folyóiratanyag eddig is keresett 221