AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1963-1964. Budapest (1966)

IV. Könyvtár- és művelődéstörténeti tanulmányok. - Ferenczy Endréné: Az Országos Széchényi Könyvtár Olvasószolgálatának története 1802—1919

része volt az állománynak (a könyvek, folyóiratok és kéziratok használatának aránya általában csak kismértékben tolódott el a könyvek javára), de a kötelespéldány beszolgáltatás elégtelenségéből fakadó gyűjteményi hiányok korlátozták a periodikákra vonatkozó olvasói igényeket is. Emellett a hírlapok kezelése, nyilvántartása, tárolása és a hiányok rendszeres kiegészítése a meglevőnél több munkaerőt és helyiséget kívánt volna ahhoz, hogy használatuk biztosítható legyen. Pedig ez az anyag nemcsak a mindenkori aktuális eseményekben valótájékozódást nyújtotta, hanem éppen a kiegyezést követő évtizedekben, mint a. magyar múlt, a 48-as szabadságharc írott dokumentuma különleges jelentőségűvé növekedett. így, amikor a Széchényi Könyvtár, az Egyetemi Könyvtár és az. Akadémiai Könyvtár hírlapállományából egyesített új gyűjtemény, annak első őre és megteremtője, Szinnyei József áldozatkész munkájának eredményeként hozzáférhető állapotba került — a periodikák forgalma egyszerre rohamosan megnövekedett. 1890-ben a könyvolvasó mellett (a mai Tájékoztatási Osztály helyiségében) megnyílt a Hírlaptár külön olvasóterme is. Az új helyiség részint megkönnyítette a mellette levő folyosón (a jelenlegi szakkatalógus helyén) felállított anyag kiszolgálását, részint az olvasói férőhelyek számát növelte. A helyhiány problémája ugyanis, különösen a századforduló éveiben, égetővé kezd válni. A raktározás nehézségei, amelyeket a hírlapgyűjtés még fokozott, már az előző években is felmerültek, majd ezt követően a könyvtár éves munkájáról készített beszámolóknak

70 állandóan visszatérő segélykiáltásai panaszolják az épület szűkké vált kereteit, a helyprobléma megoldatlanságát. Ezek a nehézségek,, melyek óhatatlanul a raktári rend rovására mentek, természetesen az olvasók kiszolgálását, az állomány forgalmazását is akadályozták, különösen az 1910-esévek után, amikor megkezdődött a hírlapanyag egyes részeinek külső épületekbe való átköltöztetése. De a raktározás nehézségei mellett nem kisebb problémát jelentett az olvasótermi férőhelyek csekély száma sem. Már 1903-ban túlzsúfoltságról panaszkodik a könyvtári jelentés, elsősorban ősszel és télen, amikor a ruhatárnál rendszeresen 25—30 kutató vár helyüresedésre. Ez az állapot évről évre rosszabbodott, elképzelhető módon, minthogy a statisztikai adatok szerint 1904ben a könyvolvasót felkereső 26 613 látogató száma 1905-ben 37 422-re növekedett és egészen az első világháború kitöréséig nem is süllyedt 30 000 alá. Ilyen mérvű igények számbavételével hangsúlyozta Szalay Imre az új múzeumi épületről írt tervezetében, hogy a jelenlegi 80 férőhelyes olvasóterem helyett legalább 200 személyes terem lenne szükséges a kutatók megfelelő ellátáshoz.

71 A könyvtár használatának forgalmi adatai az olvasóterem megnyitásától 1918-ig a következőképpen alakultak:

72 Év Olvasók száma Használt művek száma Könyv Hírlap Kézirat Könyv Hírlap Kézirat 1866 1867 1868 1869 1870 1871 jún. 4-től aug.—

dec. 2 105 5 841 3 214 11 918 19 969 [az adatok hi 5 027 15 456 ányoznak] 6 803 20 584 24 739 279 884 95 333 565 222