AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1963-1964. Budapest (1966)

IV. Könyvtár- és művelődéstörténeti tanulmányok. - Ferenczy Endréné: Az Országos Széchényi Könyvtár Olvasószolgálatának története 1802—1919

irodalmi művek szerepeltek, a természettudományok magyar irodalma iránt igen* csekély volt az érdeklődés. A kölcsönzött anyag ilyen egyoldalú megoszlása, összefügg a könyvtár használóinak foglalkozási rétegeződésével. A múzeum tisztviselői mellett főként szépírók, folyóiratszerkesztők, akadémiai tagok, középiskolai és egyetemi tanárok (ez utóbbiak, tekintettel az Egyetemi Könyvtár használatára,, ritkábban) éltek a kölcsönzés lehetőségével, elvétve találkozunk egy-egy orvos, földbirtokos, kormányzószervi tisztviselő nevével is — az 1859. évi szabályzat tilalma ellenére. Thaly Kálmán, Toldy Ferenc, Kazinczy Gábor, Benkert József, Vajda János, Römer Flóris, Henszlmann Imre, Nagy Iván, Pesty Frigyes nevével találkozhatunk ismételten a könyv lapjain. Vas Gereben 1853-ban kölcsönözte ki Gvadányi: Egy falusi notárius-kt, valószínűleg mintaként az 1857-ben Peleskei nótárius címen indított népkönyvtársorozatához. Barabás Miklós „akadémiai festőművész" két művészettörténeti kötetért vette igénybe a könyvtárat. 1857-ben ismert külföldi kutató neve is szerepel: a későbbi A

r

o&e/-díjas ókortudós, Theodor Mommsen, ekkor a boroszlói egyetem római jog professzora rövid pesti tartózkodása idején a nemzeti múzeum gyűjteményét is felkereste.

60 A nemzeti könyvtár új épületében eltöltött első húsz esztendő a szervezett könyvtári munka, a fokozottabb nyilvános forgalom és a rendelkezésekkel szabályozott kifelé irányuló szolgáltatások kibontakozásának korszaka volt. A nagyobb méretű fejlődésnek gátat vetettek a szabadságharc bukását követő Bachkorszak elnyomó, a nemzeti gondolatot megtestesítő könyvtár számára semmiképpen sem kedvező viszonyai. Ennek egyik következménye volt a könyvtár anyagi igényeinek kielégítetlensége, a végleges elrendezést és a használatot lehetővé tevőhelyiségek berendezésének késlekedése és a gyűjtemény épségét, a zavartalan munkát biztosító szervezeti szabályzat kiadásának elhúzódása. Mindezek ellenére igyekezett a könyvtár betölteni azt a szerepet, mely a gyűjtemény jellegénél fogva, egyedülálló intézményre hárult: a magyar tudomány és szépirodalom művelőinek olyan galériája vette igénybe az állományt, akiknek munkálkodása szak- és szépirodalmunk jelentős mérföldköveit alkotja. A kutatók számának szinte évenkinti növekedése mutatja, hogy társadalmunkban, az előző korszak szűk köréhez, képest, már egyre szélesebb réteg igényli a nemzeti könyvtár használatát. IV. 1866—1918 1866. június 4-én nyílt meg — jelenlegi helyén — a könyvtár 80 férőhelyes olvasóterme, amely már kizárólag csak a kutatók rendelkezésére állott, a könyvtári tisztviselők munkahelyéül nem szolgált. A bútorozás csak 1869-re fejeződött be teljesen és ugyanezen évben megkezdődött az állomány végleges elrendezése (a müncheni udvari könyvtár rendszere szerint), jelzetelése, a nagyformátumú katalóguslapok és a szakrepertórium felfektetése.

61 A használat körülményei tehát lényegesen kedvezőbbekké váltak, aminek eredménye — mint a későbbiekben látni fogjuk — az olvasóforgalom ugrásszerű megnövekedésén mérhető le. Az olvasóterem megnyitása újabb, a megváltozott körülményeknek megfelelőbb használati szabályzat kiadását tette szükségessé.

62 Elkészítéséhez az, Egyetemi és az Akadémiai Könyvtár szabályai szolgáltak alapul. Az eddig érvényben levő rendszabályokat csak részben módosították és néhány újabb utasítással 220