AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1963-1964. Budapest (1966)

IV. Könyvtár- és művelődéstörténeti tanulmányok. - Ferenczy Endréné: Az Országos Széchényi Könyvtár Olvasószolgálatának története 1802—1919

latin nyelvű tervezetét Hűd János építész tervrajzaival adta közre a nádor.

13 Miller a kialakítandó Múzeum valamennyi tárának szervezeti felépítésére kitért, így elsősorban a könyvtáréra, melynek fejtegetése során megjegyzi, hogy az ötéves fennállás alatt nemcsak hazánk lakosai keresték fel tömegesen, hanem külföldiek is nagy számban tekintették meg a páratlan gyűjteményt. Számszerű adatot nem közöl, így nem tudhatjuk, hogy ez a „tömeges" látogatás nem az ügy megnyeréséért munkálkodó könyvtárőr megbocsátható túlzása-e, továbbá, hogy ezek a látogatók mint kutatók, a gyűjtemény használói fordultak-e meg a könyvtárban, vagy csupán a város és az ország egyik nevezetességének látványa csábította őket ? Ez utóbbi feltevést valószínűsítik a könyvtár ezen időből származó vendégkönyvének adatai is. Az 1807-ben megnyitott két vendégkönyv közül az egyikben az uralkodóház tagjai örökítették meg látogatásukat, a másik —• számunkra érdekesebb — a nagyközönség számára készült.

14 Az 1807. április 27-ről származó első bejegyzés (benedekfalvi Kiszely Pál országgyűlési követ neve) után váltakozva hol latin, hol magyar formában követték egymást az aláírások, helyenkint, dicsérő, elragadtatott megjegyzések kíséretében. Az első években rendszeresen 250—300 név szerepel, és ez valószínűleg pontosan fedi a látogatók számát. Nincs okunk feltételezni, hogy Miller nem lelkiismeretesen örökítette volna meg vendégkönyvének lapjain a könyvtár vendégeinek emlékét, annál is kevésbé, mivel ez dokumentum gyanánt szolgálhatott a gyűjtemény gyarapításáért, méltóbb elhelyezéséért, sőt, saját érdemeinek megjutalmaztatásáért kifejtett munkálkodásában. Ha tehát hitelesnek tekintjük a könyv bejegyzéseit ezen időből, meg kell azt is állapítanunk, hogy aránylag kevesebb azoknak a száma, ahol az ismert név, vagy a megjelölt foglalkozás alapján feltételezhető, hogy tulajdonosuk valóban búvárkodott is a könyvtár anyagában. Görög Demeter, Budai Ézsaiás, Schedius Lajos (1807), Jankovich Miklós (1808), Cornides Dániel (1811), majd 1828-ban a Pestre látogató Kazinczy Ferenc

15 és még néhány hasonló bejegyzés mellett, elsősorban az országgyűlés Pesten járt követeinek, továbbá a nemesség tagjainak, sőt nemegyszer nőtagjainak alkalomszerű látogatásáról tanúskodik könyvünk. Az olvasók viszonylagosan csekély számát indokolják a könyvtár közben lezajlott újabb költöztetései is: 1807-ben a helytartótanács, engedve a papnöveldéi rektor ismételt kérésének — mivel az újonnan emelendő épület megvalósítása elé akadályok gördültek —• az egész gyűjteményt átköltöztette az egyetem régi hajlékába (a mai jogi kar épülete helyén), és két évvel később, miután itt a felállítás nagy munkája befejezést nyert, 1809-ben, ismét a francia támadás veszélyének kitéve, Miller a múzeum tárgyait ládákba rakva, újra menekíteni kényszerült, ezúttal Nagyváradra. A visszatérés után még hét évig nyújtott otthont az egyetem épülete a múzeum gyűjteményeinek és azok csak 1817-ben foglalták el új helyüket az Országút-menti telken (a mai Múzeum-körút helyén) álló régi épületekben, amelyekben aztán az elkövetkezendő két évtizeden keresztül a könyvtár hajléka volt. A múzeumhoz tartozó és egyre jobban gyarapodó gyűjtemények további kezelése és használata késztette a nádort arra, hogy 1810. november 16-án kelt leiratában felszólítsa Millert a gyűjtemény szervezeti szabályzatának elkészítésére. Az 1811. április 1-én benyújtott tervezet

16 — bár teljes egészében sohasem nyert szentesítést — mint a könyvtár használatára vonatkozó első, írásban lefektetett rendelkezés, fényt derít mind a könyvtárral szemben támasztott igényekre, mind 212