AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1963-1964. Budapest (1966)

III. Az OSZK gyűjteményeinek anyagából - Windisch Éva: A magyar tudománytörténet forrásaiból

a csillagászati anyag matematikai, orvosi, természetrajzi szövegekkel elegyesen jelenik meg. A XVI. század késői évtizedeiből 3 német és egy görög nyelvű asztrológiai kézikönyvet őriz a Kézirattár; magyar vonatkozásaik e műveknek nincsenek, s a csillagászat tudománya szempontjából értékes részleteik is alig. (Quart. Germ. 228, 229, 230, Quart. Graec. 1.) A XVII. századból származó anyag, tehát az,. amely a csillagászat nagy forradalmát visszatükrözhetné, igen szegényes: egy más tárgyköröket is felölelő, akadémiai disputációkat tartalmazó kötet 1639-ből, aristotelesi szellemben (Quart. Lat. 2804.), s egy fizikai—kozmográfiai—természetrajzi tanulmányi jegyzet (Quart. Lat. 2827.). Csak a XVIII. századból és a XIX. század elejéről fennmaradt csillagászati és kozmológiai tanulmányi jegyzetek átvizsgálása vethet talán valami fényt a modern csillagászat alapelemeinek magyarországi elterjedésére.

6 Megemlíthető még Sajnovics János terjedelmes levele a Vénusznak a nap előtt történő áthaladásáról 1769-ből, (egykorú másolat, FoL Lat. 4095.) s egy napóra készítését tanító mű a XVIII. század második felébőL (Fol. Lat. 2712.) A matematikai kéziratok csoportjához igen hasonló képet nyújtanak a fizikai tárgyú kéziratok. A néhány nem magyar vonatkozású középkori kézirat mellett -— Albertus Magnus fizikájának XIV—

XV. századi kézirata, s két XV. századi ^Lmíofe/es-kommentár (Clmae. 61, 118, 119.) — itt említhetjük meg a két magyar provenienciájú természettudományos anyagot is tartalmazó középkori kézirat egyikét: az ún. Codex acephalus-t a XIV. századból (Clmae 405.), mely nevét egy elején csonka, a Budai Krónika családjából származó magyar krónikától nyerte, s mely ezen és Odoricus de Pordenone friauli ferencrendi szerzetes De mirabilibus mundi c. híres ázsiai útleírásán kívül néhány lapnyi fizikai, matematikai és orvosi jegyzetet tartalmaz.

7 Az újabbkori fizikai tanulmányi jegyzetanyag — mely jórészt katolikus iskolákból származik — túlnyomó része az aristotelesi fizika kommentárja —, ami teljesen meg is felel a magyar fizikatörténeti kutatás azon megállapításának, mely szerint a katolikus iskolákban még a XVIII. században is az aristotelesi fizika virágzott, s a piaristák XVIII. századi, a filozófiai oktatás, keretében tartott fizikai előadásai nem sokban különböztek Pázmány Péter 1600 körül Grácban tartott fizikai kurzusának anyagától. Ugyanakkor — főleg protestáns iskolákból — néhány olyan kezdeményről is tudomásunk van, melyek a fizika haladó, korszerű művelésére irányultak. Hogy azután a nagy mennyiségűi jegyzetanyagból hogyan bomlanak ki lassan-lassan •— s belőlük boralanak-e ki egyáltalán — a XIX. századra a modern fizika ismeretének csírái: ezt kinyomozni a további kutatás feladata lesz.

8 Míg a matematika és a fizika terén a rendelkezésünkre álló anyag elsősorban iskolai eredetű és latin nyelvű, a kémia — mint a tudományok egységes birodalmából viszonylag későn önállósult disciplina — már nagyobbára nem oktatási célú, többségében élő nyelven írott kéziratanyaggal képviselteti magát. A kémia nem dicsekedhetik olyan előkelő ŐEsel, mint Aristoteles; eredetére nem kis mértékben az alkímia veti rá árnyakát. S bár az alkímia haszna a kémia fejlődése szempontjából vitatható — annyi kétségtelennek látszik, hogy kémiai vonatkozású anyagot Magyarországon legelőször alkimista művek tartalmaznak: így a Széchényi Könyvtár három alkimista kódexe is, a XV. század második feléből származó, olasz és német eredetű, a Raimundus Lullus testamentumának nevezett alkimista művet két ízben is, emellett vegyes kisebb műveket tartalmazó kéziratok (Clmae. 159