AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1963-1964. Budapest (1966)

III. Az OSZK gyűjteményeinek anyagából - Durzsa Sándor: Egy korai itáliai ars dictaminis az Országos Széchényi Könyvtár kódexében

Rainald de Cologne érsek számára, akinek neve a szövegben többször is előfordulLanglois figyelmét azonban elkerülte, hogy a bécsi ars szövege és teljes szerkezetifelépítése a másik két szövegétől lényegesen különbözik. A bécsi változatról csak annyit állapított meg, hogy 1153 után keletkezett, a brüsszelit pedig ennél korábbinak tartotta. A mű keletkezésének eredeti időpontját — helyesen — a XII. század közepében jelölte meg. Wattenbach megállapításából kiindulva, aki szerint a kérdéses mű nagyon hasonlít Bemard de Meung levélfogalmazástani munkájához, Langlois összeállította a Bernardus név alatt ismert valamennyi ars dictaminis kéziratainak jegyzékét. A nagyszámú (18) kézirat felsorakoztatása sajnos nem jelenti egyúttal azt, hogy ezek mélyreható elemzését is elvégezte. Néhány egykorú nyilatkozat alapján, melyek arra vonatkoznak, hogy Bernardus Sylvestris Tours-ban az ars dictaminis-t tanította, Langlois elfogadta Hauréau feltételezését, és a mű szerzőjét egyértelműen Bernardus Silvestrisben jelölte megLanglois szerint Bernardus Silvestris ezen munkája az eredeti brüsszeli, bécsi és bruges-i fogalmazáson kívül egy másik változatban is elterjedt, s ennek a második változatnak összeállítója Bemard de Meung volt. , Langlois tanulmányában megkísérelte a Bernardus Silvestris személyét körülvevő sok tisztázatlan kérdés megoldását, többek közt Bemard de Chartres személyétől való elválasztását. Egyik főérve amellett, hogy Bernardus Silvestris ars dictaminis-t írt, az Erfurti Egyetemi Könyvtár 0.16 számú kézirata. Ebben ugyanis egy dictamen metricum található, melynek rubrikája szerint Bernardus Silvestris a szerzője. Mint utóbb kiderült, ez a rubrika későbbi, nem egykorú bejegyzés és feltehetően tévedés is. Langlois számára a kép ily módon teljessé vált: több korabeli vagy megközelítőleg egykorú nyilatkozat szól arról, hogy Bernardus Silvestris Tours-ban a retorika neves tanítója volt, fennmaradt egy verstani műve, s az Aeneis első 6 könyvéhez írt kommentárján és híres filozófiai művén,. a De mundi universitaté-n kívül szerzője annak az ars dictaminisnek is, ami a bécsi,, brüsszeli és bruges-i kéziratokban maradt ránk. Langlois ez utóbbi mű szövegének alapos elemzése nélkül, a bevezető verses ajánlás és néhány versben írt salutatio,. exordium alapján azt is megállapította róla, hogy a vers és próza keveréke ugyanúgy, mint De mundi universitate c. filozófiai műve, melyet szintén versben és prózában írt. Hasonló felületességgel állapította meg egyébként azt is, hogy Bernardus stílusa gondosan ritmizált filozófiai művében semmiben sem különbözik a bécsi ars stílusától, mely azonkívül a kurzus elméletét is kifejti. Nagyon különösnek tűnik, hogy a kurzus kutatói ezt a megállapítását nem revideálták, pedig ha igazvolna, akkor Bernardus Silvestris lenne az első, aki a XII. század közepén a kurzus elméletét megfogalmazta. Langlois megalapozatlan tételei nyomán Bernardus Silvestrisről ma is azt tartja az irodalomtörténet, hogy egy híres és igen elterjedt Summa dictamini» szerzője volt, s e munkáját vers és próza keverékében írta meg. Bresslau, Giry művein keresztül terjedt el ez a nézet, és annak ellenére, hogy a kutatás közben alapjaiban megingatta, mégis makacsul tovább tartotta magát.

8 Bernardus ars dictaminis-ének időben következő irodalmi felbukkanása Loserth egy tanulmányában olvasható, aki a Grazi Egyetemi Könyvtár egy kódexének formuláriumai közt ismertette.

9 Loserth könyvészeti jellegű leírásából az. derült ki, hogy a grazi kódexben Bemardusnak egy prózai és egy metrikai dictamen-e található. Ez a grazi kézirat számunkra azért érdekes, mert ebben is együtt szerepel Baldwinus és Bernardus fogalmazástanító munkája, ugyanúgy mint a. 143