AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1963-1964. Budapest (1966)

III. Az OSZK gyűjteményeinek anyagából - Soltész Zoltánné: Az Országos Széchényi Könyvtár ősnyomtatvány-gyűjteménye

egyéb könyvektől elkülönítve őrizték. 1888-ban a gyűjtemény átrendezésekor előbb a datált, majd az év nélküli ősnyomtatványokat állították fel. A datált köteteket rétnagyság és azon belül időrendben sorolták egymás mellé, az év nélküli nyomtatványokat nagyságrendben csoportosítva helyezték el. A datált és datálatlan kiadásokat, valamint a különböző rétnagysághoz tartozó műveket folyamatosan, de ugrószámokkal számozták be. A raktári jelzethez az ősnyomtatványok sorszámán kívül a datált ősnyomtatványoknál az Incunabula cum anno megjelölés rövidítése (Inc. c. a.), az év nélkül közreadott köteteknél pedig az Inc. s. a. (sine anno) jelölés tartozott.

145 Az ősnyomtatványok beszámozásával egyidejűleg a gyűjteményről szerzők, nyomtatási helyek és évek szerint szerkesztett repertórium és cédulajegyzék készült.

146 Nem sokkal később, 1895-ben Horváth Ignác összeállításában nyomtatott katalógus jelent meg a 896 művet és számos duplumpéldányt magában foglaló ősnyomtatvány-gyűjteményről.

147 A katalógus az ősnyomtatvány-kutatás akkori színvonalának megfelelően és sokoldalúan tárta fel a könyvtár legrégibb könyvállományát. Időrendben s azon belül a megjelenési helyek betűrendjében sorolta fel az ősnyomtatványokat; a datálatlan kiadásokat önálló fejezetben, szerzői betűrendben adta közre. Hivatkozott a Hain-íéle Repertórium Bibliographicum bibliográfiai tételszámaira, a Hámban le nem írt, vagy nem megfelelően ismertetett kiadásokról pedig részletes szövegleírást közölt. Leírásaiban mind az abbreviaturákat, mind a sorvégeket jelezte. Horváth felsorolta az ősnyomtatványok valamennyi példányát, azok signaturáit, possessoradatait és fontosabb bejegyzéseit. Az időrendi katalógusban való tájékozódás megkönnyítéséhez szerzői betűrendes, nyomtatási helyek és nyomdászok szerint összeállított mutatókat közölt. Hasonlóképpen mutatót készített az egykori ősnyomtatvány-tulajdonosokról, valamint a könyvtárukból származó kötetekről. Minthogy a katalógus megjelenése évében s az azt követő esztendőkben igen jelentősen gyarapodott az állomány, Horváth Ignác a nyomtatott katalógus kiegészítéseként sajtó alá rendezte az 1895 óta beszerzett ősnyomtatványok bibliográfiai leírásait is. A Magyar Könyvszemle 1900-as évfolyamában közzétett pót jegyzékében 130 újabb szerzeményű ősnyomtatványt ismertetett a nyomtatott katalógusban követett elvek szerint, időrendi felsorolásban.

148 Horváth katalógusa és pótjegyzéke összesen 1026 ősnyomtatványkiadásról és számos duplumpéldányról adott számot. Ez az értékes s egyben reprezentatív látványt nyújtó gyűjtemény a könyvtár dísztermében, az ún. Széchényi-teremben volt felállítva. Fejérpataky László igazgató A könyvtár múltja és jelene című 1902-ben megjelent tanulmányában említi, hogy a Széchényi-terem üveges faliszekrényeiben a középkori kéziratok és az ősnyomtatványok sorakoztak egymás- mellett.

149 Minthogy a terem berendezését — faragott falburkolatát, szekrényeit — 1865-ben a magyar hölgyek 1859-ben alakult bizottságának adományaiból — készíttette a könyvtár, valószínűnek látszik, hogy már az új berendezés felállításakor a legnagyobb értékeket, a középkori kéziratokat és az ősnyomtatványokat helyezték el a falakon körülfutó, hatalmas szekrényekben. A Horváth Ignác által korszerűen feldolgozott és publikált gyűjtemény gyarapodásának beiktatása és az ősnyomtatványok használatával kapcsolatos adminisztráció nem igényelt önálló munkaerőt. így az ősnyomtatványokkal kapcsolatos teendőket rendszerint más feladatok mellett, alkalomszerűen látták el 120