AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1963-1964. Budapest (1966)
III. Az OSZK gyűjteményeinek anyagából - Soltész Zoltánné: Az Országos Széchényi Könyvtár ősnyomtatvány-gyűjteménye
a Nyomtatványi osztályhoz tartozó, de elkülönítve kezelt különgyűjtemények őrei. Horváth Ignác az ősnyomtatványok feldolgozása után a két szekrényben elhelyezett régi magyar gyűjtemény leíró jegyzékét állította össze. 150 1924-ben Lukinich Imre igazgató végezte el az ősnyomtatványok revízióját. 151 1925-től Pukánszkyné Kádár Jolán volt a régi magyar gyűjtemény, valamint a fokozatosan kialakuló egyéb muzeáHs könyvgyűjtemények kezelője. 152 Az ő irányításával történt meg az 1919-ben a könyvtárnak ajándékozott és átmenetileg egy földszinti helyiségben elhelyezett Todoreszku-könyvt&T felállítása a könyvtár els& emeletén, a Széchényi-terem melletti helyiségben, amelyben korábban a zenei és. a háborús gyűjtemények voltak. 153 A muzeális könyvgyűjtemények megfelelő felállítására 1926-ban nyílt további lehetőség, amikor a könyvtár Levéltári osztálya az Országos Levéltár új épületébe költözött. A volt levéltári helyiségben a lengyeli Apponyi-kastély teremkönyvtárának bútorzatát állíttatta fel a könyvtár. Itt, az eredeti milieu-ben, a beépített faliszekrényekben nyert elhelyezést Apponyi Sándor hungarica-gyűjteménye, külföldi klasszikusok válogatott kiadásaiból álló családi könyvtára és metszetgyűjteménye. 154 1949-ben az Apponyi-teremben kellett helyet biztosítani az ősnyomtatványoknak is, mivel a Széchényi-terem üvegszekrényeit a felgyarapodott kéziratok számára kellett felszabadítani. Az ősnyomtatványok számára ekkor az Apponyi-terem könyvszekrényeiben biztosítottak helyet oly módon, hogy a külföldi klasszikusok kiadásaiból álló könyvanyagot — a gyűjtemény eredeti számrendjének megtartásával — a könyvtár központi raktárhelyiségébe költöztették át. 155 Az ősnyomtatvány-gyűjtemény anyagáról az 1950-es évek elejéig a Horváihféle nyomtatott katalóguson kívül a régi helyrajzi napló és a folyamatosan kiegészített cédulakatalógus adott áttekintést. A második világháború előtti évtizedekben a könyvtár főigazgatója, Fitz József, foglalkozott az ősnyomtatványokkal; ő tájékoztatta a Gesamtkatalog der Wiegendrucke szerkesztőségét a magyarországi ősnyomtatvány-lelőhelyekről. 1949-ben az Apponyi-gyűjtemény őre, Hubay Ilona és e sorok írója végezte el az ősnyomtatvány-gyűjtemény revízióját és kezdte meg az állomány korszerű feldolgozását. 156 1950-ben Hubay Ilona nyugállományba való helyezése után, a Régi és Ritka Nyomtatványok Tára vezetőjévé kinevezett Sajó Géza, vette át e munkálatok irányítását. 1950-től kezdve Sajó Géza és e sorok írója végezte az ősnyomtatvány-gyűjtemény átrendezésével és korszerűfeldolgozásával kapcsolatos munkálatokat. A gyűjteményt az Apponyi-terem szekrényeiben nagyságrendben — s azon belül a szerzők betűrendjében, illetőleg az egyes művek kiadásainak időrendjében — állították fel. A datált és datálatlan ősnyomtatványok különválasztása tehát megszűnt, s így a raktári jelzet az Inc. rövidítésre és a helyrajzi számra egyszerűsödött. Az átrendezés és átszámozás vitán az ősnyomtatványokról a Gesamtkatalog der Wiegendrucke elvei szerint rövid címleírások készültek, s azok sokszorosított levonataiból állították fel 1952-ben az állományt sokoldalúan feltáró alábbi katalógusokat: a) szerzői betűrendes katalógus, b) általános időrendi katalógus, c) nyomdászattörténeti katalógus a könyvnyomtatás elterjedését tükröző Proctor-íéle rendszer szerint, 157 d) betűrendes nyomdászkatalógus, nyomdán belül a művek betűrendjében,. 121
