AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1963-1964. Budapest (1966)

III. Az OSZK gyűjteményeinek anyagából - Soltész Zoltánné: Az Országos Széchényi Könyvtár ősnyomtatvány-gyűjteménye

Az Országos Széchényi Könyvtár ősnyomtatványgyűjteménye SOLTÉSZ ZOLTÁNNÉ Az Országos Széchényi Könyvtár ősnyomtatvány-gyűjteménye a századforduló óta a legnagyobb XV. századi könyvgyűjtemény hazánkban. Ez a tény önmagában nem érdemelne említést, hiszen más országokban — pl. Angliában, Franciaországban, Ausztriában — is a nemzeti könyvtári funkciót ellátó könyvtárak mondhatják magukénak a legértékesebb ősnyomtatvány-gyűjteményeket. Csakhogy az említett országokban lényegesen más körülmények között fejlődtek ki a nagy ősnyomtatvány-gyűjtemények, mint hazánkban. A jelentősebb ősnyomtatvány-gyűjtemények a legtöbb nyugati országban nagymúltú királyi, vagy fejedelmi könyvtárakban, több évszázados gyűjtőtevékenység eredményeként jöttek létre. A Széchényi Könyvtár esetében az ellenkezője történt: az országos használatra alapított — kevés XV. századi könyvet tartalmazó — hungarica-köny vtárban az állami és társadalmi erők összefogásából, alig egy évszázad alatt fejlődött ki az ország legjelentősebb ősnyomtatvány-gyűjteménye. Amikor Széchényi Ferenc gróf 1802-ben hungarica-könyvtárát a nemzetnek felajánlotta, az Európa-szerte észlelhető korabeli törekvéseknek és a hazai művelődési igényeknek tett eleget. A gazdasági és társadalmi fejlődésben Magyarországot megelőző nyugati országokban a XVIII. században alakultak ki a nyilvános nemzeti könyvtárak. A francia királyi könyvtár 1735-ben, a firenzei Magliabechiana 1747-ben, a British Museum könyvtára pedig 1759-ben nyitotta meg kapuit a közönség előtt.

1 A század végén Magyarországon is egyre határozottabb formában vetődött fel a nyilvános nemzeti könyvtár alapításának gondolata, ami az adott hazai körülmények között nemcsak a polgári öntudat és a nemzeti érzés egyik megnyilvánulása volt, hanem az ország évszázadokig nélkülözött közigazgatási és szellemi központjának kiépítésével is összefüggött. A Nagycenkről Pestre felszállított gyűjtemény elhelyezése és használhatósága az első évtizedekben távolról sem volt megfelelő,

2 a társadalom azonban magáénak tekintette és folyamatosan gyarapította a gyűjteményt. Haladó írók, polgárok és bibliofil nemesek engedték át, illetőleg hagyományozták könyveiket a Magyar Nemzeti Múzeum szervezetébe tartozó Széchényi Könyvtárra, amelynek állománya 1846-ig megtízszereződött.

3 A gyűjtemény fejlődése a XIX. században Széchényi hungarica-könyvtárában alig negyven ősnyomtatvány volt. A művelt főúr nem tartozott a könyvészeti ritkaságokat gyűjtő bibliofilekhez: ős109