AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1963-1964. Budapest (1966)

II. A könyvtári munka módszertani kérdéseiről - Németh Mária: Jugoszlávia nemzeti könyvtárainak funkciói

Egyes könyvtárakban (pl. Zágráb) a hazai művek vonatkozásában kettős feldolgozással találkozunk. Ez —-a szerintük is helytelen és megszüntetendő gyakorlat — azt jelenti, hogy a könyvek feldolgozása külön történik meg a könyvtár katalógusai és még egyszer külön a nemzeti bibliográfia számára. A folyóirat-munkákat általában önálló szervezeti egység keretében látják el a katalogizáló munka pedig minden esetben független a könyvekétől. A gyarapítási és feldolgozó tevékenység szervezeti egységeit néhol keresztezi a szakreferensi területen dolgozó könyvtáros munkája. Ennek legfejlettebb formáját a horvát nemzeti könyvtárban találjuk meg. Itt az erre kijelölt könyvtárosok figyelemmel kísérik az intézmény gyűjtőkörébe tartozó irodalom egy-egy meghatározott részét, javaslatokat tesznek a beszerzendő művekre (ezekről az igazgató és a gyarapítási osztály vezetője döntenek), majd szakozzák a tudományterületükhöz tartozó anyagot, sőt annak céduláit be is osztják a szakkatalógusba. Korlátozottabb a ljubljanai könyvtár szakreferens-rendszere, amelynek keretében a könyvtár különféle területein dolgozó munkatársak a szerzeményezés egyes szakágainak gondozói. Szerepük e tevékenységen túl másra nem terjed ki. A bibliográfiai osztályok minden esetben a kurrens és retrospektív köztársasági nemzeti bibliográfiák összeállításának műhelyei, amelyeknek nem feladata a felvilágosító és tájékoztató szolgálat ellátása. Utóbbi az olvasószolgálathoz tartozik a hagyományos kiszolgáló és kölcsönző tevékenység mellett. A könyvtárközi kölcsönzés lebonyolítása is ebben a szervezeti keretben történik, sőt ide tartoznak nemegyszer — mint információs eszközök — a központi katalógusok is. i A hálózati és módszertani csoportok külön szervezeti egységet alkotnak. A különgyűjtemények tagolása a könyvtár állományában levő anyag jellegének megfelelően történik. A könyvtárak vezetésében — az igazgató irányítása mellett — erősen érvényesül a kollektíva szerepe: a vezetői testület mellett, amelybe külső tagokat is delegálnak, a szakkollégium (osztályvezetők és néhány kijelölt dolgozó), valamint a munkástanács (a kollektíva által választott dolgozók) intézik, illetve beszélik meg a könyvtár ügyeit. A munka alapja az évi terv, amely az előző évi eredmények és az anyagi lehetőségek figyelembevételével, az előbb említett vezető szervek munkája nyomán készül el. Ez a kiindulópontja annak a szerződésnek is, amit az intézetek anyagi ellátásuk biztosítása céljából felsőbb hatóságaikkal kötnek. Utóbbiak nagymértékben kívánják biztosítani a hozzájuk tartozó könyvtárak sikeres működését, így gyakran — az évi kereten kívül is — jelentős összegeket juttatnak pl. a viszszamenőleges beszerzésekre, elpusztult állományok pótlására, értékes nemzeti anyag megszerzésére. Meg kell itt jegyezni, hogy a könyvtárak ellátottsága (pl. béralapja) nincs országosan szabályozva, hanem a felettes hatósággal való megállapodástól függ. Gazdálkodási rendszerük, még egy ponton lényegesen eltér a miénktől, mert nemcsak a megállapított költségvetéssel rendelkeznek, hanem ezen kívül bizonyos fokig saját jövedelmeikre is támaszkodnak. így a könyvtári bevételekből (mikrofilm, duplumok eladása stb.) befolyt összegeket saját hatáskörükön belül tetszés szerint — akár a béralap emelésére is — felhasználhatják. Nem volt célja ezen összefoglalásnak az, hogy Jugoszlávia nemzeti könyvtárainak munkájáról teljes képet adjon. Csak az alapfunkciók felvázolására szorítkozott és így sok érdekes — a fejlődő könyvtárügy dinamikáját közelebbhozó — 105