AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1963-1964. Budapest (1966)

II. A könyvtári munka módszertani kérdéseiről - Németh Mária: Jugoszlávia nemzeti könyvtárainak funkciói

A horvát kiadvány szintén az 1945 óta megjelent anyagot tartalmazza évi két sorozatban, amelyek közül az egyik a könyvek, a másik pedig a folyóirat­cikkek címeit foglalja össze. A nemzeti könyvtárak bibliográfiai tevékenysége nem szorítkozik kizárólag a kurrens anyag feltárására. Igen nagy energiákat fordítanak a retrospektív bib­liográfiák összeállítására is. Munkájuk nehéz, hiszen a múltra vonatkozóan sem hiánytalan könyvtári állományok, sem megfelelő előmunkálatok nem állnak rendelkezésükre. Módszerük ezért úgy alakult, hogy először feldolgozzák saját könyvtáruk állományát, és utána számba veszik a többi könyvtárét is. Szerbiában már megjelent a XVIII. századi nemzeti anyag bibliográfiája, és jelenleg az 1868—1944. évek közötti időszak kiadványainak összeállítása van folyamatban. Horvátországban is készül az a retrospektív összeállítás, amely az első horvát nyomtatott könyv megjelenésétől, 1483-tól 1941-ig, vagy 1944-ig fogja a horvát könyvkiadást tükrözni. Az anyag kiválasztása három elven: a terü­letin, a nemzetin és a nyelvin alapszik. Ennek megfelelően ez a bibliográfia nem­csak a Horvátországban kiadott, hanem minden horvát szerzőtől származó, illetve az ország területén kívül, de horvát nyelven megjelent kiadvány címét is tartal­mazni fogja. Hasonló elvek alapján indították meg a szlovén retrospektív nemzeti biblio­gráfia munkálatait is. Megkezdődött az anyaggyűjtés Makedóniában és Bosznia­Hercegovinában is. A retrospektív nemzeti bibliográfiák között kell megemlíteni a belgrádi nem­zeti könyvtár munkáját, amelynek célja a délszláv kéziratos könyvek (XII— XVII. század) bibliográfiájának összeállítása és nyomtatásban való közreadása. Az anyaggyűjtés és a feldolgozás módszere is azonos a retrospektív bibliográfiák­nál használt eljárással. A Ihm ányvédelem A nemzeti dokumentumanyag rendkívüli megbecsülése érvényesül abban a gondosságban, amellyel a köztársasági központi könyvtárak meglevő állományu­kat védik. Raktári férőhely tekintetében ők is elég rosszul állnak, de még így is teljes rendben és tisztaságban tárolják a numerus currensben felállított anyagu­kat. A hazai kiadványokat, azon belül is elsősorban a saját köztársaságukét, igyekeznek beköttetni. Amikor erre nincs mód és az anyag jellege (pl. a periodi­káknál) megkívánja a védelmet, tékákat használnak, amelyeknek egy része minden oldalról körülfogja a benne tartott kiadványt. Azokban a könyvtárakban, ahol saját könyvkötészet működik, restauráló műhelyeket is állítottak fel mellettük. Ezekben elsősorban a régi könyvek és hírlapok megóvása történik. A hagyomá­nyos keretek között mozgó kötészeti és restauráló munka ismertetésétől itt most eltekinthetünk, de nem lenne helyes kitérni a Zágrábban folyó laminálási eljárás rövid leírása és értékelése elől. Az állomány megóvásának ez a módszere ui. élén­ken foglalkoztatta a közelmúltban az Országos Széchényi Könyvtár illetékes vezetőit is. A zágrábi nemzeti könyvtár munkatársainak szilárd meggyőződése az, hogy a nemzeti anyagot nemcsak reprodukált (mikrofilm, fotókópia) formájában, ha­nem eredetijében is meg kell az utókor számára őrizni. Ebből az elvből kiindulva számba vették azokat az eljárásokat, amelyek alkalmasak lehetnek pusztuló 101

Next

/
Thumbnails
Contents