AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1961-1962. Budapest (1963)

I. A könyvtár életéből - Farkas László-Havassy Pál-Tombor Tibor: A nemzeti könyvtár új épülete a Budavári Palotában

előcsarnok s a két nagy belső udvar veszi igénybe — aránytalanul kevés. A kérdés alapos megvizsgálása során azután kiderült, hogy ezeknek a nem hasznos tereknek a jó kihasználását éppen a könyvtárnak az épületben való elhelyezése teszi lehetővé, mert a hatalmas belső udvarok s a központi nagy előcsarnok alatti épületrészek a legkorszerűbb könyvraktárakká építhetők ki. Ezen felül, megfelelő átépítés után könyvraktári célokra lehet felhasználni az épület tetőterét is és részben raktári célra, részben pedig a könyvtári üzemek, műhelyek elhelyezésének céljára használható fel az épület két pincesora, az I. és II. épületszint. Nem volt megfelelő könyvtári célra az épület egyes traktusainak mélysége sem; az épület külső traktusaiban levő helyiségek mélysége 7—8 méter, ami olvasóteremnek kevés, szolgálati helyiségnek pedig sok. Ez a nehézség is kiküszöbölhető volt azonban a meglevő 4 m széles folyosók egy részének lépcső, lift és WC csoportok céljaira történő felhasználásával s — az épület északi és déli oldalán lévőhelyiségsorok mélységének csökkentése útján — új 2 m széles folyosók kialakításával, illetve azáltal, hogy a nagy olvasói-térség a folyosók megszüntetésével, új tartó oszlopok beiktatásával a raktárak fölé helyezve, a legfelső teljes — VII. — épületszintre kerül. Igen nagy problémát jelentett az a követelmény is,hogy a mai könyvtárépítési alapelveknek megfelelően feltétlenül biztosítani kell egy könyvtári épület belső beosztásának flexibilitását, vagyis azt, hogy a belső elrendezés a változó szükségleteknek megfelelően a későbbiek folyamán is—szerkezeti átépítés nélkül — változtatható legyen. Ezt a követelményt — mint látni fogjuk — sikerült nagy mértékben megvalósítani. Viszont annak a másik modern könyvtárépítési alapelvnek a megvalósítását, hogy legyen a könyvtárépület horizontális és vertikális irányban egyaránt bővíthető, a műemlékjellegű épület nem teszi lehetővé. Ezért kérte a könyvtár az épület közvetlen közelében megfelelő, később felhasználandó pótépület biztosítását.

37 Nem könyvtári célra emelt épületnek könyvtári célépületté való átalakításával kapcsolatban a külföldi szakirodalomban kevés adatot lehet találni. Részben az időbeli távolság, részben a méretbeli eltérés miatt sajnos kevéssé használhatók a hazai tapasztalatok is. Pedig hazánkban a könyvtárépítés eddig szinte egyet jelentett az átépítéssel. A könyvtárak építésének több mint egy évszázada kiforrott és világszerte alkalmazott elvei csak három, eredetileg is könyvtárnak szánt épületünk tervezésében érvényesültek. Ezek: a pesti Egyetemi Könyvtár, a Műegyetem Könyvtára és a debreceni Egyetemi Könyvtár. Ezeken kívül a szegedi Kultúrpalotába és a Parlament épületébe beletervezték a könyvtárat. A többi tudományos könyvtár más célra emelt épületek alkalmazása vagy belső átalakítása révén kapott hajlékot.

38 A felszabadulás előtti legjelentősebb épületátalakítás hazánkban a Fővárosi Nyilvános Könyvtár (a mai Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár) esetében 1929—31ben történt, midőn az 1887—1890-ben a Baross utca és a Reviczky utca találkozásánál a Wenckheim-család részére épített palotát, melyet a német Meining Artúr (1853—1904) tervezett, átalakították könyvtári célokra.

39 A könyvtári funkcionális elveket az átalakítás során alig vehették figyelembe. Éppen a legfontosabb helyiségek (olvasótermek és raktárak) esetében a szoros kapcsolatot biztosítani nem lehetett. „A palota berendezési terveinek elkészítésénél az az elv volt irányadó — olvashatjuk az Évkönyvben

40 —, hogy a dísztermek a maguk érintetlen szépségükben maradjanak meg és az olvasótermek, valamint az ezekhez kapcsolódó 54