AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1961-1962. Budapest (1963)

IV. Könyvtár- és művelődéstörténeti tanulmányok - Markovits Györgyi: Üldözött irodalom (Kitiltott, elkobzott, inkriminált prózai írások a Horthy-korszakban)

lottak arcai című prózai gyűjteményének — melyben a kurzus ismert közélet

1 alakjairól fest reális képet, — továbbá Itt jön Jászi Oszkár, aki megeszi Lenint című, a MA kiadásában megjelent politikai cikkgyűjteményének kitiltását. A bécsi kitiltások között szerepel Barta Lajos: Múlt című regénye. Egy Aradon megjelent kisregény kitiltásával is találkozunk ebben az esztendőben, Farkas Antal : A papkisasszony című könyvét valószínűleg csak a szerző neve miatt zárták ki a postai szállításból. Mielőtt rátérnénk a fehérterrorról szóló könyvekre — ez is még az 1924-es esztendőhöz tartozik —, kissé bővebben foglalkozunk egy hazai röpirattal. Gyopári Péter szerzői névvel jelent meg 1924-ben, a Népszava Könyvkereskedés kiadásában, a Szocialista agitációs iratok 33. füzeteként a Múlt, jelen, jövő. Igaz szavak a dolgozó magyar néphez című 15 lapos kiadvány. A Fővárosi Levéltár őrzi a budapesti királyi büntető törvényszék ítéletét (FL. 1924. 3. csőm. VII. 3-12.). A röpirat szerzője Párkányi István, 30 éves vagyontalan géplakatos. A 14 oldalas ítélet a szerzőt izgatás bűntettében, (Btk. 172. §.) továbbá az 1921. évi III. te. 7. §. 1. bekezdésébe ütköző, a magyar állam és a magyar nemzet megbecsülése ellen irányuló vétségben mondja ki bűnösnek, mert „a munkásosztályt a birtokos és tőkés osztály ellen való gyűlöletre izgatta." Az ítélet részeket idéz a röpiratból: ,,A nép csak arra volt jó, hogy vért és verejtéket áldozzon, amíg néhány ezer kiváltságos fényben és jólétben élt. .. Magyarország törvényhozása évszázadok óta osztálytörvényhozás volt. . . amíg a jog a vagyonos osztályok kiváltsága és tulajdona volt, addig a jogtalan, dolgozó nép vállaira évről évre csak súlyosabbnál súlyosabb kötelezettségeket raktak. . . Sajtópörökkel és izgatási pörökkel akarják elnémítani a szabadságjogokért küzdők táborát. Az emigrációban és börtönökben még százával vannak politikai üldözöttek és elítéltek. . . Egy nagy börtönné alakították át az országot. .. " A röpirat valóban élesen mond ítéletet a magát kereszténynek, nemzetinek és fajvédőnek nevező rendszer felett. Az ítélet indokolásában a Töreky-tanács sorra-rendre próbálja cáfolni Párkányi állításait, de érvei igen szánalmasak. Ahhoz azonban elegendők, hogy a fiatal munkást egy évi börtönre, mint főbüntetésre, továbbá három évi hivatalvesztésre és politikai jogai gyakorlásának ugyanilyen tartamú felfüggesztésére, valamint két millió korona pénzbüntetésre, mint mellékbüntetésre ítéljék. „Egy nagy börtönné alakították át az országot. .." — írta a fiatal szociáldemokrata munkás. A következőkben felsorolt könyveket mind azért üldözték a horthysta hatóságok, mert azok kivétel nélkül fenti tételt tanúsították hitelt érdemlően, reálisan, a szemtanú, vagy a szenvedő személyes tapasztalatai alapján. Egyelőre 13 olyan műről tudunk, melyek témája a fehérterror, s amelyeket az ellenforradalmi Magyarország megsemmisítésre ítélt. Ezek csak a prózai munkák, ezen a helyen nem foglalkozunk a fehérterrorról írt költői művekkel. Elsőként említünk két rajzgyűjteményt: Biró Mihály: Horthy és Vértes Marcel Rajzai a magyar pokolból-t, mely a magyaron kívül német, francia és angol nyelvű magyarázószöveget is tartalmaz. Előszavát Halmi József írta Bécsben, 1921-ben jelent meg, bibliofil kiadásban. Erre is, mint a többi fehérterrorról szóló munkára, csak 1924-ben csapott le az ellenforradalmi cenzúra. Gábor Andor így értékeli a kötetet: „... Ezek számára nincs országhatár, és nincs terjedési korlát. Akinek szeme van, megérti őket, még akkor is, ha az alája írt négynyelvű szöveget nem értené. .. Vértes Marcel kitűnő képei — nekem legértékesebb fegyvertásaim, hogyha külföldre elkerülnek, többet tesznek a fehérterror ellen, mint amit mi, a szavakkal ábrázolók, ezerén végezni tudnánk, hogy a szétfreccsent vércsepp, amely egy keresztre vert munkás teste mellett, Vértes 338