AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1961-1962. Budapest (1963)

IV. Könyvtár- és művelődéstörténeti tanulmányok - Markovits Györgyi: Üldözött irodalom (Kitiltott, elkobzott, inkriminált prózai írások a Horthy-korszakban)

könyvének címlapján vöröslik, több szívre fog ráhullani, több emberben fog égő részvétet és segítem akarást támasztani, mint amennyit mi évek alatt betűvel bele tudunk írni a lelkekbe. .. " (Gábor Andor: Vértes rajzai a magyar pokolról. — Véres augusztus Bp. 1959, Szépirodalmi Könyvkiadó 32—35 p.) Az említett művek közül a ma már ismertek közé tartozik Bölöni Györgyné, Márkus Ottilia Szenvedések könyve című visszaemlékezései. A Bécsi Magyar Kiadónál jelent meg 1921-ben. A könyv ajánlása: ,,A mártírok és a halottak emlékének. A börtönök és internálótáborok szenvedőinek. A megkínzott Hamburgernénak." A kötőién írt napló személyes élmény erejével festi a fehérterror börtöneit. 1924ben tiltották ki a postai szállításból, majd 1930-ban „foglalkozott" a horthysta ügyészség a Drezdában megjelent Die Kerker von Budapest. Ein Buch der Schmerzen című, német nyelvű kiadásával. Érdekesek a könyv elkobzására vonatkozó iratok. (PI Arch. Btszk 1930—350). A királyi ügyészség vádirata megállapítja, hogy a magyar állam és magyar nemzet elleni bűntettről, továbbá kormányzósértésről van szó. Hosszasan idéz a könyvből ennek alátámasztására. Érdemes idézni a Töre%-tanács 1930. április 30-i végzéséből a következő részt, mely egyáltalán nem öregbíti a magyar királyi ügyészség és az ellenforradalmi erőszakszervezetek erkölcsi tekintélyét: „A könyvnek a rendelkező részben szószerint idézett részei egy ártatlan asszony kálváriáját ecsetelik rikító színekkel, akit kémkedés gyanúja miatt tartóztatnak le és annak dacára, hogy mit sem tudnak vele szemben bizonyítani, hónapokig bebörtönözve tartanak és eközben is a katonai börtönőrök és a különítmények tagjai részéről válogatott kínzásoknak és sanyargatásoknak tesznek ki. A könyv beállítása szerint Magyarországon a legborzalmasabb fehérterror uralkodik, a hatalom a különítmények kezében van, akik minden törvényt és törvényes hatalmat megcsúfolva garázdálkodnak, gyilkolnak le ártatlanokat és börtönöznek be olyanokat, akik számukra kellemetlenek lehetnek." A detektívjelentések elárulják, hogy bár mindent elkövettek a könyv példányainak felkutatására, abból sehol sem találtak. Akikhez eljutott, azok a kellő módon vigyáztak rá. Hirdetményt is adtak ki, melyben felszólították a vádlottat, hogy a főtárgyaláson jelenjék meg. S mivel a vádlott nem jelent meg, s ellene mint távollevő ellen eljárást amúgysem indíthattak, a kúria 1932. április 13-án „objektív eljárást" rendelt el, vagyis a könyv elkobzását. Az igaz írásokat azonban nem lehet megsemmisíteni, Bölöniné könyve is — mint annyi más üldözött könyv—megvan. Megvannak az eredeti kiadások is, magyarul, németül és franciául — a német nyelvűhöz Henri Barbusse írta az előszót—, s az a könyv, melyet a kúria megsemmisítésre ítélt, 1945 után új kiadásban jelent meg, s a felszabadult Magyarországon százezrek olvassák. A Hajmáskér című könyv, mely szerző megnevezése nélkül, 1920-ban jelent meg Bécsben, s amelyet szintén 1924-ben tiltottak ki az országból, szintén megmaradt. Kőhalmi Béla írta az emigrációban, előszavát pedig Gábor Andor. A fehérterror egyik internálótáboráról ír, hitelesen ábrázolja annak borzalmait. Hajnal Jenő Hamburgerné című munkája (Bécs 1920) részletes megelevenítése annak a minden képzeletet felülmúló szörnyű kínzásnak, melynek Hamburgernél Héjjas és Prónay bandája alávetették. Halmi József Fekete könyv Kecskemétről című könyvének külső borítólapján fekete alapon fehér ablakot látunk. Oldalairól vér csepeg. Látjuk Orgoványt, mely „a leghorthybb pokol, a legnemzetibb tömegmészárlás, a legsűrűbb akasztó22* 339