AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1961-1962. Budapest (1963)

IV. Könyvtár- és művelődéstörténeti tanulmányok - Markovits Györgyi: Üldözött irodalom (Kitiltott, elkobzott, inkriminált prózai írások a Horthy-korszakban)

az „öncenzúra", melyről több író vall, írásban is (érdekes példát említhetünk erre: Knopp Imre, a mártírhalált halt kommunista költő nyomatás előtt minden versét elolvastatta Dr. Eies Istvánnal, sejtjük ügyészével, abból a célból, hogy jogi szempontból nincsenek-e inkriminálható sorok verseiben). Rendőr, csendőr, ügyész és bíró; kiadó és szerkesztő; végül maga a könyvvásárló közönség — ezeken múlott az irodalmi mű sorsa. Huszonöt esztendőn keresztül keresték-kutatták a lázadó és lázító gondolatokat minden írásműben. Teljes mértékben érvényesült a Marx által meghatározott „tendencia-törvény", a „gyanú bíráskodása". Elsősorban az osztályharcos, marxista irodalmat üldözték, azt a realista irodalmat, mely a dolgozó nép sorsát festette, mely a dolgozó nép vágyait fejezte ki, öntötte formába. De üldöztek minden olyan írásművet, mely nem a „keresztény-nemzeti" ideológia eszmekörében született. Széles a betiltott, inkriminált prózai írások műfaja: szépirodalom, publicisztika, felvilágosító irodalom stb. Az 1932-ben megjelent Nyomozókulcs, mely a könyvek címét szerző nélkül közli, jelentős írók nevét rejti magában, így például: József Attila (Döntsd a tőkét), Károlyi Mihály (Tiétek a föld), Illés Béla (Die Generalprobe — Eg a Tisza), Remény

ik Zsigmond (Bolhacirkusz), Szilágyi András (Demeter, der Schweinehirt), a külföldiek közül pedig Olbracht, Iván (Anna, der Roman einer Arbeiterin), Olaeser, Ernst (A 902-esek), Glaeser, Ernst — Weisskopf F. C. (Der Staat ohne Arbeitslose). Széles a tematika skálája — munkástémák, antifasiszta művek, antimilitarista írások, antiklerikális irodalom, a haladó múlt (1848, 1871, 1919) és a jelen megörökítése (spanyol polgárháború, osztrák polgárháború stb.), a Szovjetunió új életét tükröző kiadványok. Az inkriminált, kitiltott és elkobzott írásművek elleni vád a legtöbb esetben: az állami és társadalmi rend erőszakos felforgatására irányuló bűntett vagy vétség; a magyar nemzet és magyar állam megbecsülése ellen elkövetett izgatás (1921. III. törvénycikk); lázítás és izgatás (Btk. 72. §); vallásellenes izgatás; szeméremsértés; — az utóbbi kettő aránylag ritkábban szerepel. Az inkriminált kiadványok nem csak tematika és műfaj tekintetében különbözők : művészi értékük és eszmei tartalmuk is nagy eltéréseket mutat. A tiltott művek túlnyomó része azonban egy közös áramlat szülötte: a magyar szocialista irodalom első hajtásai, az az irodalom, mely a világirodalom leghaladóbb áramlatait s eszményeit követte, az az irodalom, melyet mai szocialista irodalmunk előzményének tekinthetünk, az az irodalom, melyre az első magyarországi proletárdiktatúra nyomta rá bélyegét, s amelyre tovább hatott 1919 után az újjáéledő munkásmozgalom, a kommunista párt tevékenysége és eszméi. Ebbe az irodalomba tartoznak azok a munkásmozgalmi regények, melyeket tulajdonképpen csak a felszabadulás után ismert meg népünk, mint például Lengyel József: Visegrádi utca, Illés Béla: Ég a Tisza, Kiss Lajos: Vörös város című regénye vagy Szilágyi András: Uj pásztora,. Az elkobzott kiadványok túlnyomó részén egy uralkodó, közös tendencia vonul végig. Valamilyen formában mindegyike bírálja, támadja a fennálló rendszert, s mindegyike egy új, haladó, emberséges rend kialakulásának szükségszerűségét hirdeti. Szabolcsi Miklós és Illés László „A magyar szocialista irodalom fejlődésének problémái és kapcsolatai a német szocialista irodalommal" (Irodalomtört. Közi. 330