AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1961-1962. Budapest (1963)

IV. Könyvtár- és művelődéstörténeti tanulmányok - Markovits Györgyi: Üldözött irodalom (Kitiltott, elkobzott, inkriminált prózai írások a Horthy-korszakban)

1962. 2. sz.) című cikkükben meghatározzák a „forradalmi szocialista irodalom" fogalmát. „. . . egy politikai-eszmei terminusnak egy irodalmival való összekapcsolásáról van szó. Nem egyetlen stílusarányt, nem egyazon jellegű kifejezési formákon épülő irányzatot jelölünk tehát így, hanem azonos osztályérdekeket hordozó, azonos szemléletet, világnézetet kifejező művek összességét. Azoknak a műveknek összességét tehát, amelyek a kialakuló, majd kialakult magyar munkásosztály törekvéseit, hangját fejezik ki, annak szempontjából vizsgálják a világot, az ábrázolandó valóságot; s mivel a magyar munkásosztály alapvető érdekeit objektíve a marxizmus tudatosítja, azoknak a műveknek összességét, amelyek marxista eszmeiségűek. Cikkünkben nem kizárólag a forradalmi szocialista irodalommal foglalkozunk, a kör határait kissé kiszélesítjük, és kiterjesztjük mindazon kiadványra, amelyet a horthysta hatóságok politikai okokból üldöztek, mivel ezek a munkák többé vagy kevésbé a munkásmozgalom hatása alatt születtek, kisebb vagy nagyobb mértékben magukon viselték a kommunista eszmeiség bizonyos jegyeit, hangot adtak az uralkodó renddel való szemben állásnak, nemet mondtak az ellenforradalmi rendszernek, a kapitalizmusnak, a fasizmusnak, a háborúnak. „. . .Csodáljátok a természet elragadó sokrétűségét, kimeríthetetlen gazdagságát. Lám, nem kívánjátok, hogy a rózsának ibolyaillata legyen, de a leggazdabbnak, a szellemnek csak efféleképpen legyen szabad léteznie ? —Minden harmatcsepp, amelyre rásüt a nap, kimeríthetetlen színpompában csillog, a szellem napja viszont, akárhány egyénen, akármilyen tárgyon törik is meg, csak egy, a hivatalos szint produkálhatja. A szellem lényege mindig maga az igazság . . . Egyszerűen úgy kell értelmezni az igazságot, hogy igazság as, amit a kormányzat elrendel. . ."-írja Marx 1841-ben „Megjegyzések a legújabb porosz cenzúrautasításról" című cikkében. Ott, ahol cenzúra van, a tendencia válik a fő kritériummá, s az író a legszörnyebb terrorizmusnak, a gyanú bíráskodásának van kiszolgáltatva. Ez a legszörnyűbb terrorizmus, a „gyanú bíráskodása" nyomta rá bélyegét a .fforí%-korszak irodalompolitikájára. 331