AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1961-1962. Budapest (1963)

IV. Könyvtár- és művelődéstörténeti tanulmányok - Kemény István: Szabó Ervin és a „Világosság"

A nyilvánvaló hazugság után (hiszen a lapban működött elvtársak egyike éppen a Népszava másik hasábján tiltakozó Tarczai) a cikk így folytatja: „A lapnál közreműködött elvtársakat még csak értesíteni sem érdemesítették a változásról, akik erre levélben mondottak le, Tarczai és Csizmadia elvtársak pedig, kiknek a neve szerepelt a lapon, nevük levételét követelték. A fenti határozat után az elvtársak java része még a Világosság asztaltársaságból is kilépett." A szerkesztőségi cikk végül így fejeződik be: „.. . Hogy a párt mit terjesszen, és a saját körében minek a terjesztését engedje meg azt egyenlőre maga a párt határozza meg, ebbe ,,kívülálló tényezőknek" csakugyan semmiféle beleszólást nem enged, bármennyire értsenek is a nagyszájú piszkálódáshoz, a bizonyítástalan rágalmazás, gyanúsítás könnyű és undorító „mesterségéhez." A Népszava még kétízben tér vissza erre az ügyre ezekben a napokban. Szeptember 22-i számában vezércikkben emlékszik meg róla, szeptember 24-i számában pedig Garami válaszol Tarczainak. „Egyszerűen nem igaz — írja Garami —j hogy a pártvezetőség a Világosságot meg akarta volna cenzurálni. Csak többszörösen hozott pártgyűlési határozatok betartását követelte." A szociáldemokrata partvezetőség 1905. évi Jelentésében is szó esik a Világosságról?

5 A szociáldemokrata pártvezetőségnek tehát sikerült megfojtani Szabó Ervin kísérletét: a tudományos szocializmus magyarországi folyóirata ekkor még nem születhetett meg. A harc azonban tovább folyt, a baloldali ellenzék tagjai újabb és újabb lapalapítással kísérleteztek, és maga a Világosság sem változott egyszerű antiklerikális lappá, mint ahogy azt hinni lehetett volna. A lapon továbbra is rajta maradt a felirat: „Ezen füzetet szervezett munkások szedték és nyomták", — a lap kiadását a Világosság társaságtól a szociáldemokrata Gál Benő veszi át, újból megindulnak a munkásmozgalom és a szocializmus problémáival foglalkozó cikkek, és csakhamar baloldali szocialisták veszik át a lap szerkesztését is. Egy nagyszerű gondolkodó áldozatos harca, néhány barátjának támogatásával, akik nem is mind maradnak hivek az ügyhöz — látszólag ennyi, amiről beszámolhatunk. Mégis ezzel a szerény kezdeményezéssel indult el útjára az a mozgalom, mely oly sok vezetőt és hőst adott az 1918—1919 évi forradalmaknak. Jegyzetek 1. 1887—1900 között a magyar ipar termelésének növekedése évi 7% volt. Az igazán gyors fejlődés azonban a 90-es években indul meg, hogy egészen a világháborúig nem csökkenő ütemben tartson tovább. Ebben a másfél évtizedben a fejlődés üteme egész Európában Magyarországon volt a leggyorsabb. Vö. Sándor Vilmos: Nagyipari fejlődésünk 1867—1900. Budapest, 1954. Berend Iván—Eánki György: Magyarország gyáripara 1900—1914. Budapest, 1955. Berend Iván—Bánki György: Magyarország iparának XX. sz. eleji színvonala az európai összehasonlítás tükrében. Közgazd. Szle. VII. évf. 1960. aug.—szept. 2. Az antiszemitizmus főleg a hivatalnoki középosztálynak volt az ideológiája, a konzervatív jelszavakkal inkább a nagybirtokos osztály élt. 3. Tisza István kormányának idejére jött létre a magyar úri osztály és a magyar nagyburzsoázia kiegyezése és osztályszövetsége. Mindez nem törölhette el a két osztály közti ellentéteket, a két társadalmi csoport érdekeiben, törekvéseiben, életvitelében és ízlésében továbbra is idegenül állt egymással szemben, a megegyezés csak ideiglenes fegyverszünet lehetett. 21 Évkönyv 321