AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1961-1962. Budapest (1963)
IV. Könyvtár- és művelődéstörténeti tanulmányok - Kemény István: Szabó Ervin és a „Világosság"
batalmas küzdelmükben. Nem akarják meglátni azt az igazságot, hogy csak öntudatos egyének alkothatnak osztályharcos szervezetet. (Megjegyzendő, hogy a f. hó 17-i Népszava a határozatot nem hiteles értelmében, hanem szeliditve hozza, míg a bizalmi férfiakkal egyenesen kitiltatják a Világosságot.) Amikor e törekvéseink ellen tiltakozik a szociáldemokrata párt vezetősége, önmagára mond sújtó ítéletet; arról tesz kétségtelen tanúságot, hogy a munkások öntudatossága, bíráló joga és képessége kedve ellen van. Azt bizonyítja, hogy nem a munkássággal együtt. hanem a munkásság fölött uralmát rendszeresítve akar „működni". S e cél elérésére — miközben sajtószabadságot követel az osztáh uralom birtokosaitól, az államtól, ő maga elsinkófálja a munkásoknak legelemibb egyéni jogait. . . ezáltal a klerikális táborhoz hasonlóan szellemi rabszolgaságban tartja a munkósokat, és forradalmi harcosok helyett dróton rángatható bábokat farag; az elvtársi tisztesség próbájául avatja egy népszerű tudományos lap bojkottálását. . . . Pártegységet, pártérdeket, párttaktikát, párttisztességet stb. effélét említenek azok, akiknek működéséből mindig kiláttuk azt a törekvést, hogy megtartsák feltétlen rendelkezési jogukat, személyes uralmukat..." a magyarországi Szabadgondolkodók" 8 * E röpirat szövegével hasonló hangvételű „elvi kijelentés" jelenik meg a Világosság 1904. októberi számának borítólapján, azzal a megjegyzéssel, hogy ezeket az elveket az augusztus 9-i választmányi ülés fogadta el A Világosság társaság elveit és programmját valószínűleg ugyanaz a kéz szövegezte meg, amelyik a röpiratot. Hozzátehetjük: a fogalmazás, a stílus azt mutatja, hogy a baloldali szocialista ellenzék valamelyik tagjának kellett lennie, bár engedményeket tett az asztaltársaság most már többségben levő polgári szabadgondolkodó tagjainak. A Népszava siet válaszolni a röpiratra, s a válasz Tarczainak is szól. A szeptember 20-i szám (tehát ugyanaz a szám, melyben Tarczai cikke megjelent) „Pártügyek" rovatában szerkesztőségi cikket tesz közzé. „A Világosság emberei egy gyalázkodó röpiratot adtak ki pártunk vezetősége ellen Ezt a a röpiratot, hogy azt a látszatot keltsék, mintha szocialistáktól eredt volna, „elvtársak! megszólítással látlak el. Az aláírás azonban titokzatosan már csak ennyit árul el: „a magyarországi szabadgondolkcdók". Maga a röpirat azért született meg, mert a budapesti bizalmi fér£ak múltkori határozatukkal megvonták a Világosságtól a párt terjesztő eszközeit." A cikk ezután idézi a röpirat támadásait, majd így folytatja: ,,A szennyes piszkolcdásnf.k ezzel az áradatával szemben elég egyszerűen megállapítani a tényállást. A Világosság szabadgondolkodó lapnak indult meg. Első számai nemcsak nem foglalkoztak pártügyeinkkel, hanem ellenkezőleg, a szerkesztőség mindig élénken tiltakozott az ellen, hogy a lap pártlapnak tekintessék. . . azonban rövidesen átalakult. Munkatársai és szerkesztői elvtársak lettek, akik a lap számára igénybe vették azt, hogy, mint minden más pártlap, a párt terjesztő eszközeivel propagáltassék a szervezett munkásság körében. Miután ez a lap teljesen idegen vállalat volt, s miután sem a pártszervezeti szabályzatban, de a legutóbbi pártgyűlésen külön egyhangúlag elfogadott határozati javaslatban is meghatározott követelményeknek sem felelt meg, a pártvezetőség és a budapesti bizalmi férfiak kimondották, hogy a Világosság csak úgy terjeszthető tovább, ha azt átadják a pártnak. Ezen határozat alapján meg is indultak a tárgyalások, melyek során a pártvezetőség olyan garanciákat nyújtott a lap fennállására és tartalmának teljes szabadságára, hogy az összes ott közreműködött elvtársak a lap átadása mellett foglaltak állást." 320
