AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1961-1962. Budapest (1963)

IV. Könyvtár- és művelődéstörténeti tanulmányok - Kemény István: Szabó Ervin és a „Világosság"

Ezzel azonban nem zárult le a Világosság körüli vita. A Népszava szeptember 17-i számában, a Pártügyek rovatban a következő közlemény jelenik meg: Világosság cím alatt, annakidején egy antiklerikális, szabadgondolkodó havi lap indult meg, mely elvtársaink körében is sok olvasóra tett szert. Ez a lap néhány héttel ezelőtt szocialista lappá alakult át, amennyiben elvtársak lettek szerkesztői, munkatársai, akik belső pártkérdésekkel is foglalkoztak benne. Ekkor úgy a pártvezetőség, mint a budapesti bizalmi férfi testület elhatározta, hogy a szervezeti szabályzat és ezidei pártgyűlésünk külön is hozott határozata értelmében, a lap terjesztését a párt terjesztési eszközeivel csak akkor engedi meg, ha az átadatik a pártnak. A lap tulajdonosa, a Világosság asztaltársaság azonban kimondotta, hogy „kívülálló tényezőknek a beavatkozását meg nem tűri", s hogy a lapot nem adja át

r ellenkezőleg, visszafejleszti pusztán felekezetellenes lappá, s azt „semmilyen párt szolgálatába nem bocsátja." Erre a határozatra a lap szerkesztésénél közreműködött elvtársak kiléptek a lap kötelékéből, a bizalmi férfi testület pedig kimondotta, hogy ezentúl a Világosság mindenhol ugyanolyan elbánásban részesítendő, mint bármely más polgári lap." A Világosság „kilépett" szerkesztője, Tarczai Lajos a Népszava következő számában, szeptember 20-án „Tények" című cikkében felel erre a közleményre.: „A „Világosság" megcenzurálása, amelyet a tisztelt pártvezetőség, a „pártérdek" megóvásának címén a szocializmus alapelveinek figyelembevétele nélkül kitiltatott a szocialista birodalomból, anélkül, hogy maguknak a munkásoknak hozzájárulását a pártkongresszuson kikérték volna, a legnagyobb önkénykedés volt. „A méltányosság és igazságosság", amelyet Garami elvtárs a kritikától joggal követel, de nem tart be, akkor szenvedett a legtöbbet, mikor a pártvezetőség egycsapásra akarta a bizalmi férfiú testület szankciójával a kisebbségi véleményt agyonfojtani. A gondolkodás, a véleménynyilvánítás szabadságának az az értelmezése, amelyet a pártvezetöség nemcsak megtűrt, hanem képviselt, nem csak helyeselt, hanem keresztülerőszakolt volt. Nem elegendő bizonyíték-e a pártvezetőség önkénykedésére, a főbbek helytelen felfogására ? Minden ilyen erőszakos, a pártéletet megbénító határozat, amelyet a pártvezetőség a legvisszariasztóbb fegyverrel illetéktelen helyen, illetéktelen módon emeltetett párttörvénnyé, csak visszatetszést és közönyt hint a gondolkodó elvtársak közé. A gondolatszabadságot megnyirbálni semmiféle célért, semmiféle szándékkal nem szabad . . . Nem lehet kívánnunk, hogy a párttagok teljesen lemondjanak önállóságukról, nehogy a párt akaratnélküli szolgák hordája, avagy pedig gondolkodás nélküli nyája legyen. Nem ennek a szüksége vésődött bele az elvtársak nagy tömegének a lelkébe, sőt maga a párttitkár is egy alkalommal éppen nekem jelentette ki, hogy „a magyar munkásság még nem érett a kritikára." De vajon úgy válik-e éretté, ha visszatartjuk nemcsak saját ügyeinek intézésétől, hanem még óvjuk annak kritizálásától is ?" Még Tarczai cikkének megjelenése előtt teszi közzé a Világosság szerkesztősége kétoldalas röpiratát, melyet kivonatosan ismertetünk: „Magyarország szabadgondolkodó munkásaihoz! Munkások! Elvtársak! ... Mi az egyén mindenkori meggyőződésében látjuk a szabad cselekvés nélkülözhetetlen feltételét! . .. Annál nagyobb meglepetést okozott az a támadás, amelyet egy modern elvek alapján küzdő politikai pártnak a kulturális kérdések iránt merőben érzéketlen, minden fogékonyság nélkül való vezető emberei (egy csekély velünk nem egyező kisebbség kivételével) intéztek ellenünk, ama párté, mely az ő programmját éppen a szabad vizsgálódásnak, a gondolat emancipációjának köszönheti, mely azokon a tudományos felfogásokon épült, amelyeket a szabadgondolat első harcosai teremtettek meg. Ez a támadás inkább nevezhető hajszának, mint komoly küzdelemnek. Miről van szó ? A szociáldemokrata párt vezetősége a bizalmi férfiak minapi értekezletének határozatával (amelyet a pártvezetőségnek a tiszta igazságtól irtózó tagjai diktáltak), ki akarja tiltatni a munkások egyesületéből, sőt otthonából is a szabadgondolkodás „Világosság", című havi lapját, amely a tudományok minden körét tárgyilagosan, népszerűen akarja ösmertetni . . . A csalatkozhatatlan pápa módjára kiátkozzák azt a lapot, amely öntudatos, önálló bírálatra képes, igazán szabad emberekké neveli olvasóit, buzdítja, bátorítja őket az elnyomatás elleni 31&