AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1961-1962. Budapest (1963)

IV. Könyvtár- és művelődéstörténeti tanulmányok - Kemény István: Szabó Ervin és a „Világosság"

kesztőség kezében nem látja biztosítottnak a lap szilárd marxista irányvonalát, és fél attól, hogy antimarxista irányba terelődik. A levél jól mutatja Garami diplomáciai érzékét, és azt a törekvését, hogy az ellentétektől szerteszakított mozgalom látszólagos egységét megőrizze. Szabó Ervint természetesen nem téveszthette meg a levél. Látnia kellett, hogy Garami, amennyire lehet, igyekszik megőrizni a jó viszonyt, igyekszik elkerülni a nyilvános szakítást, de egy pillanatra sem lehetett kétsége afelől, hogy a határozat minden pontját Garami erőszakolta keresztül. „Az lett a jelszó — írja Garami —, hogy bizalmatlanságot bizalmatlansággal viszonozzunk ... A lap céljáról szóló fejezetben kimrndatik, bogy a Marx-féle szociáldemokrácia népszerű ismertetése és propagandája. Emellett (marad a volt második mondat) a szocializmus különféle irányai is szóhoz jutnak benne. Az a mondat, mely a párt szervezeti szabályzattal kapcsolatosan rendezi a szerkesztők függetlenségét — kimarad. Helyette a szerkesztőkről szóló fejezetbe új mondat jön, mely kifejezetten biztosítja a szerkesztők függetlenségét ... A másik változás a szerkesztők számára vonatkozik. A pártvezetőség csak két szerkesztőt fogad el, akiknek egyikét ő nevezi meg, másikat a Világosság. Ennek oka szintén a bizahnatlanság.Félnek az állandó majorizálódástól, mely a tervezett hármas szerkesztőségnél bekövetkezhetnék, és amely a lapot antimarxista irányba terelné."

32 Pár nappal később Groszmann Miksa is szükségét érzi, hogy Szabó Ervinnél mentegetőzzék: „A Világosság ügyében tett lépések Csizmadia Sándor elvtárs indítványára történtek. Ő maga volt az indítvány formulázója, s ő bízatott meg a Világossággal tárgyalni,"

33 A nagyon ravasz emberek sokszor felettébb naivnak bizonyulnak. Hogyan gondolhatta Garami és Groszmann, hogy Szabó Ervin hitelt ad a vezetőségi ülés lefolyásáról adott tájékoztatójuknak ? Hiszen tudniok kellett, hogy Szabó Ervint más oldalról is tájékoztatják. Mi volt a Világosság szerkesztőségének válasza a pártvezetőség döntésére ? Erről tudósít a Világosság szeptemberi és októberi számának borítólapja: „Azon elvtársaink részére, kik törekvéseinket érdeklődéssel kísérik, kivonatban közöljük a határozati javaslatot, melyet a Világosság „asztaltársaság" f. évi augusztus hó 9-én tartott közgyűlése nagy szótöbbséggel elfogadott. „A társaság közgyűlése elhatározza, hogy a társaságon kívül álló tényezőknek a társaság ügyeibe való beavatkozását meg nem tűri. A Világosság című lap tulajdonjogát, szerkesztését semmilyen párt szolgálatába nem bocsátja, s utasítja a választmányt, hogy ilyen természetű tárgyalásba senkivel se bocsátkozzék, s egyúttal tegyen meg minden intézkedést arra, hogy a társaság elveit hirdető lap továbbra is a megindulásakor kitűzött cél irányában haladjon.'* A lap jellege ezzel természetesen átalakult. Csizmadia és Tarczai kiváltak szerkesztőségből, a szerkesztő ismét Kun Sámuel lett. A belső címlapról lekerült a „Szocialisták és Szabadgondolkodók Lapja," helyébe ismét „Szabadgondolkodók Lapja"került. A lap tartalma is átalakult, újra a természettudományos ismeretterjesztés és a vallásellenes propaganda került előtérbe. A szeptemberi számban megjelenik Szabó Ervin tanulmányának befejező része, az októberi számban már semmi hasonló. A szeptemberi szám — ugyancsak a borítólapon — hivatalosan be is jelenti ezt a változást: „Olvasóinkhoz! A Világosság a jelen számmal újra visszatér eredeti programmjához. Azaz a szabad gondolatnak, a felekezetlenségnek s az antiklerikális agitációnak kíván szolgálni . . ." 318