AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1961-1962. Budapest (1963)

IV. Könyvtár- és művelődéstörténeti tanulmányok - Kemény István: Szabó Ervin és a „Világosság"

Ilyen előzmények után került tehát sor a Világosság júliusi és augusztusi számának megjelenésére. Mit tartalmaz a tudományos szocializmus első — sajnos csak két hónapig élő — magyarországi folyóirata ? Ha a júliusi és augusztusi számot kezünkbe vesszük, rögtön szemünkbe tűnik Plehanov és Sen Katayama (a japán szocialista párt vezetője) cikke. Mindkét cikk az orosz-japán háborúról szól. Plehanov megállapítja, hogy a háború a cári abszolutizmus és a burzsoázia érdekében jött létre, hogy az orosz proletariátus a háború ellen és a cárizmus megdöntéséért harcol. Katayama cikke is háborúellenes, leszögezi, hogy a japán szocialisták a háború ellenségei voltak és maradtak, és azt az óhaját fejezi ki, hogy mindkét ország proletárjai „egyesüljenek a kapitalisták elleni harcra, mert ezek minden háború okai." A két cikk közti különbség: Plehanov a cárizmus vereségét kívánja, mert a nemzetközi reakció egyik fellegvárát látja benne, bukásától pedig a nemzetközi munkásmozgalom erősödését várja. E cikkek tartalma, a japán és az orosz munkások 1904-es állásfoglalása ma már közismert. Számunkra az a frisseség fontos, amivel a Világosság olvasóit a nemzetközi munkásmozgalom legfontosabb eseményeiről tájékoztatja. Szabó Ervin műveltsége, széles látóköre, az egész világ munkásmozgalmáról való áttekintése tette ezt lehetővé. Tegyük hozzá: ez az áttekintés nemcsak tájékozottságot jelentett, hanem azt is, hogy forradalmi szemszögből tudta értékelni a nemzetközi munkásmozgalom egyes áramlatait és fejlődési tendenciáit. Bizonyosra vehetjük, hogyha a Világosság meg nem szűnik, hanem a magyarországi munkásmozgalom központi folyóiratává válik, a nemzetközi munkásmozgalomról szóló beszámolói jelentékenyen kiszélesítették volna a magyar munkások látókörét, és ezzel hozzájárultak volna a munkások szocialista öntudatának fejlődéséhez. Erről tanúskodik az augusztusi szám szemléje a belföldi és külföldi munkásmozgalom eseményeiről is (Mérő Gyula tollából). A belföldi szemle a rendőrségi üldözés árnyalatnyi enyhüléséről számol be, és támadja a munkássajtót (tehát a Népszavát), mert nem eléggé támogatja az annavölgyi bányászok sztrájkját. A külföldi szemle a holland munkáspárt agrárprogramját ismeteti, s a holland baloldali szociáldemokraták állásfoglalásáról számol be a politikai sztrájk mellett. Leszögezi, hogy „előtérben áll a forradalmi s a revizionista irány küzdelme" és hozzáteszi, hogy az 1904-es esztendőben világviszonylatban gyengül a revizionista és erősödik a forradalmi áramlat. Megemlékezik a lap Plehve orosz belügyminiszter meggyilkolásáról és erről szóló tudósítását így fejezi be: „Az ifjú Oroszország az, aki a koporsó fedelét feszegeti és csapásai alatt a rozsdás szögek csörrenve pattannak ki."

26 A német munkásmozgalomról Buchinger Manó, a szociáldemokrata párt vezetőségének tagja számol be. A munkásmozgalom és a magyar társadalom belföldi problémáiról két cikk szól. Tarczai Lajos a magyar közoktatás helyzetét elemzi, Csizmadia Sándor a keresztényszocialista mozgalmat támadja. A szocialista Világosság legfontosabb cikkét azonban Szabó Ervin írja, „Pártfegyelem és egyéni szabadság" címmel. Ez a tanulmány Szabó Ervinnek talán a legjelentékenyebb, mindenesetre a leglendületesebb írása. A cikk írása idején már hosszabb ideje dolgozott az osztályharc elméletéről szóló művén, mely a Társadalomtudomány Könyvtára

27 című sorozatának lett volna egyik 314