AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1961-1962. Budapest (1963)

IV. Könyvtár- és művelődéstörténeti tanulmányok - Kemény István: Szabó Ervin és a „Világosság"

III. A Világosság első száma 1904 márciusában jelent meg. Borítólapján a következő felhívást közli: ,,Felhívás a magyar szabadgondolkodókhoz'. Zajongó társadalmi életünk végtelen nagy hibája, hogy az emberek nagy része a szűk egyéni élet tevékenységétől várja a nyomasztó viszonyok helyes átalakulását. Mindenki érzi az elmaradottság átkos hatását, mindenki sinylődik az általános szellemi elsatnyu'ás miatt! Ébredjen mindenkiben fel a kötelesség tudata! Akit elkeserít, bánt a világ ezernyi hazugsága, lépjen közénk, csatlakozzék hozzánk, hogy az egyéni erők összeműködése az óhajtott valóságba varázsoljon bennünket. Minden szabadgondolkodó erejéhez, képességéhez képest támogasson bennünket. Olvassa, terjessze lapunkat, hogy a feltűnő világosság szétoszlassa a bántó sötétséget."

13 E felhívás alapján az olvasóban az a benyomás támadhat, hogy a lap egyszerűen antiklerikális, polgári szabadgondolkodó lap. A szám belső tartalma is erre látszik utalni. „Mit akarunk" című beköszöntő szerkesztőségi cikkben (a cikket valószínűleg Tarczai Lajos, a lap egyik szerkesztője írta) a kor szokásos antiklerikális termékeinek kissé patetikus stílusában a vallást és a tudományt állítja szembe, s a következő konkrét javaslatokra szorítkozik: az iskola szabadsága, a vallástanítás eltörlése, egyház és állam teljes elválasztása, az egyházi vagyon szekularizációja. A többi cikk is a vallásellenes propaganda és a polgári szabadgondolkodás jellegzetes terméke. Hatala Péter a pápai csalatkozhatatlansággal foglalkozik, Tarczai Lajos a zsidó egyistenhit aránylag késői kialakulását bizonyítja. Két külföldi szerző is megjelenik a lapban: az egyik Haeckel (egyik könyvének egy részletét hozza a lap), a másik Dodel Arnold zürichi egyetemi tanár, akinek „A teremtés valótlan története a katolikus iskolában" című írását a lap folytatásokban hozza, hogy aztán különlenyomatban is megjelentesse. Haeckel és Kant születésének évfordulójáról a lap szerkesztője, Kun Sámuel emlékezik meg, pozitivista szellemben. A szemle-rovat {Tarczai Lajos írja) néhány könyvismertetés mellett a szabadgondolkodók világkongresszusáról emlékezik meg, a magyar jakobinusokról, mint a gondolatszabadság mártírjairól, végül támadást intéz a boldogságos szűzről kiadott enciklika és Teitelbaum Lipót munkácsi főrabbi ellen. Az antiklerikális közlemények sorozatát Lukrecius álnévvel aláírt szocialista tendenciájú (igen rossz) vers szakítja meg és Naszódi (Nussbaum) Zsigmond tárcája, melynek mondanivalója: az adott társadalmi rendszerben jobban bánnak a lovakkal, mint az emberekkel. Szocialista irányú cikkek tehát már az első számban is vannak. Ennél fontosabb számunkra, hogy a lap a Vorwärts munkásképző egylet helyiségében indul meg, kiadója Báron Ede, a szociáldemokrata párt német nyelvű szervezeteinek titkára, egyik szerkesztője pedig Tarczai Lajos, a fuvarosok szakszervezetének titkára és a Népszava munkatársa.

14 E tények értékeléséhez; a Vorwärts munkásképző egylet a szociáldemokrata párt ellenzékének gyülekező helye és kialakulási gócpontja volt,

15 Tarczai Lajos pedig a Szabó Ervin féle kor egyik vezető tagja, A Világosságot tehát baloldali szocialista munkások alakították, és szerkesztésében kezdettől fogva érvényesült a Szabó Ervin-féle irányzat. A lapban a vallásellenes propaganda a szocialista propagandával egyesült, kezdetben úgy, hogy a vallásellenes propagandáé volt a túlnyomó és az uralkodó szerep. Ennek magyarázatát több tényezőben lelhetjük meg. Maguk a szociáldemokrata munkások, 309