AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1961-1962. Budapest (1963)

IV. Könyvtár- és művelődéstörténeti tanulmányok - Kemény István: Szabó Ervin és a „Világosság"

re. A kapitalizmus kibontakozásával új osztályok léptek a szintre: a nagyüzem munkásosztály, a burzsoázia, a nagyvárosi intelligencia, a feudális parasztság átalakulásából keletkező parasztpolgárság és agrárproletariátus. Ezek az osztályok természetszerűleg a feudalizmus felszámolására, új, demokratikus Magyarország kialakítására törtek. Törekvéseik az úri rétegekben heves ellenállást váltottak ki; a század elején jelennek meg nálunk azok a szélsőségesen reakciós jelszavak és áramlatok, amelyek később oly nagy szerepet játszottak történelmünkben, az antiszemitizmus, a sovinizmus, a történelmi vallások közvetlen politikai és tömegmozgalmi erőként való felhasználása.

2 Egyes társadalmi csoportok és mozgalmak a mérleg nyelvének szerepét játszották ebben a küzdelemben s a kompromisszum útját keresték: a hatalmi pozíciók megosztását a nagybirtokosok és a burzsoázia között, a feudalizmus korszerűsítését, „ipari feudalizmussá" való átalakítását. E törekvések szükségszerűen csak átmeneti jellegűek lehettek, csak ideiglenes és azonnal túlhaladottá váló eredményeket hozhattak; a közeledő társadalmi forradalmat késleltethették, de fel nem tartóztathatták.

3 A század elejének szellemi küzdelmeiben azonban nemcsak az úri-nemzeti és a polgári liberális irányzatok jelentkeznek, és nem is ezek a legfontosabbak. 1904 után az általános választójogért vívott harc közepette egyszerre kiderül, hogy ebben az országban a leghatalmasabb tömegerő a munkásság, hogy rövid időn belül elkerülhetetlenül bekövetkezik a feudális maradványok teljes megsemmisítése, az ország politikai és társadalmi életének teljes átszervezése, sőt egy pillanatra úgy tűnik, hogy a történelmi osztályok uralmának azon nyomban vége szakad. A polgári Magyarországért folyó harc már nem marad meg a békés liberális keretek között, egyre fokozódó erővel jelentkeznek a munkásság és parasztság mozgalmai, és érlelődik a demokratikus forradalom. Ez a demokratikus forradalom végül is csak a háború végén következett be, de a század elejének nagy szellemi felvirágzását — és vele együtt társadalomtörténetét — csak akkor érthetjük meg, ha az érlelődő társadalmi forradalom előjátékának tekintjük. A társadalmi forradalom szellemi és politikai előkészítéséért vívott küzdelem legfontosabb forrásanyagát azokban a folyóiratokban, hetilapokban és napilapokban kell keresnünk, melyek célul tűzték ki a demokratikus, illetőleg a szocialista Magyarország megvalósításának előkészítését.

4 II. Az 1904 márciusában megindult Világosság jelentőségét az adja meg, hogy mind a forradalmi radikális értelmiségnek, mind pedig a forradalmi szocializmusnak ez volt az első kísérlete, hogy havonként megjelenő, a tudományos és politikai propaganda céljait szolgáló folyóiratot adjon ki, s e folyóirat köré tömörülve, tömegmozgalommá szerveződjék. A radikális és a szocialista értelmiségnek akkoriban már négy éve volt folyóirata — a Huszadik Század. A Huszadik Század azonban nem tűzött ki maga elé propaganda-célokat, szigorúan tudományos folyóirat volt s tudományos jellegét igyekezett megőrizni. Emellett 1904-ben még — legalább formailag— „koalíciós"

5 folyóirat volt, szerkesztőbizottságában a radikális és szocialista értelmiségiek mellett ott szerepeltek a polgári liberálisok — Gratz, Hegedűs — sőt egyes nagybirtokosok is. 20 Évkönyv 305