AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1961-1962. Budapest (1963)

IV. Könyvtár- és művelődéstörténeti tanulmányok - Kemény István: Szabó Ervin és a „Világosság"

Szabó Ervin és a „Világosság" KEMÉNY ISTVÁN I. „A tudományban mi uralkodunk, a mi világnézetünk... megerősödtünk és haladunk... fordul a világ. A társadalomtudományok modern művelése hazánkban is fellép... hét év előtt megalakult társadalmi társaságunk és európai szinten álló folyóirata: a „Huszadik század" maga köré gyűjtötte és gyűjti ma is ifjú Magyarországunk szabadgondolkodó tudósait... nem a szerelem és a bor, de a munka; nem a múlt dicsőítése, de a jelen és jövő kezdenek tárgyai lenni költészetünknek. Az utóbbi néhány év alatt több történt a szabadgondolat érdekében, mint ezelőtt 50 év óta. A progresszív irány érvényesül mindenütt: a tudományos szocializmus megerősödik, élén állnak ők minden modern kérdésnek, az egyetemen is egy antiklerikális modern eszmékért küzdő hallgató csoport lép fel és erejét érvényesíti mindenben: nemcsak tanul, de tanít, agitál, ír és dolgozik, a marxista világfelfogásnak kiváló képviselői vannak... Modern irányú szépirodalmi szocilógiai és szabadgondolkodó lapok és társaságok keletkeznek... A modern Magyarország csírájában máris megvan. Nem vagyunk túlságosan optimisták, de örülünk és örül minden szabadgondolkodó lelke, ha látja a mai modern kulturális életünk kialakulását. És mi modernek győzni fogunk, az előítélet, a klerikalizmus felett, akármennyire iparkodik ez hatalmát, gyengült tekintélyét az új eszmékkel szemben megmutatni és még érvényesíteni." 1906 májusában, a Világosság folyóirat harmadik évfolyamának ötödik számában irja ezeket Koller István, bizonyos diadalérzettel tekintve vissza a folyóirat hároméves történetére. És ez a magabízó öntudat a kor radikális és szocialista értelmiségének körében általánosnak mondható. Az ország közállapotait elmaradottnak látják, de úgy érzik, hogy születőben van a magyar tudomány, a magyar művészet, a modern szellemű magyar irodalom, hogy születőben van a demokratikus Magyarország. Hatvan év távlatából nézve a kortársak értékelését helyesnek kell elfogadnunk: a század elején lejátszódó átalakulás történelmünk egyik legfontosabb fordulópontja. A kiegyezés éveiben Magyarország még csaknem teljes egészében feudális ország volt. 1867—1914 között azonban rohamosan és egyre gyorsuló iramban bontakoztak ki a kapitalizmus termelőerői.

1 Ugyanakkor az ország földje továbbra is a régi úri osztály tulajdonában maradt, vele a politikai hatalom és a társadalmi élet igazgatása is. A termelés egyre több területen közelítette meg a nyugateurópai országok korszerű termelését, a társadalom élete azonban a régi keretek között mozgott tovább. Ez az egyre jobban kiéleződő és egyre nyomasztóbbá váló ellentmondás társadalmi osztályok és csoportok küzdelmeiben jutott kifejezés304