AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1961-1962. Budapest (1963)

IV. Könyvtár- és művelődéstörténeti tanulmányok - Somkuti Gabriella: Egy XVIII. századi főúri könyvtár olvasóforgalma a múlt század első felében

olvasók természetesen főleg a diákok. Görögök közül keveset olvasnak: Epictetos Encheiridion-ját és Wesselényi József olvassa Plutarchost. Másrészt a XVIII. sz-i, tehát korabeli szépprózát olvassák, ezt is főleg a diákok. Többen olvassák Wieland, Klopstock, Gottsched, Holberg műveit és az Ossian dalokat. Pope esszéit a már említett Wagner, Voltaire Henriás-it Péczeli József fordításában Kiss Sámuel diák, Rousseau Vallomásai-t Benedek Dávid marosvásárhelyi pap olvassa. Használják a német irók reprezentatív antológiáját,

22 egy Zürichben 1789-ben francia szerző által összeállított irodalomtörténetet s még más irodalomtörténeti műveket. Legnagyobb népszerűségnek a politikai szatírák örvendtek s köztük is elsősorban a volt jezsuita A. Blumauer művei. Szabadkőműves verseit és travesztált Aeneis-ét buzgón olvasták a diákok és kancellisták. Az erősen antiklerikális Aeneis betiltott és elkobzott mű volt, — érthető, hogy az érdeklődést ez még csak fokozta. Olvasták L. Holberg dán író akkor világhíres társadalmi szatíráját, Klimius Miklós földalatti utazását, mely 1783-ban magyarul is megjelent. Olvasták J. Barclay újlatin költőnek a XVII. sz. elején megjelent Argenis c. prózai regényét, mely szintén kitűnő szatirikus rajza a társadalmi viszonyoknak. A korabeli magyar szépprózából az Uránia c. folyóiratot olvassák. Ch. Batteux francia filozófus és esztéta Einletung in die schönen Wissenschaften c. négykötetes művét lipcsei, 1774-es kiadásban többen olvassák. A korában alapvetőnek számító munka a kialakuló német esztétikára is nagy hatással volt. Rajta kívül még egy esztétikai könyvet használnak, J. J. Eschenburg német irodalomtörténész, Shakespeare Ö3szes műveinek első teljes német fordítójának munkáját. A Teleki theca olvasóforgalmának első három évéről összefoglalóan megállapíthatjuk, hogy a könyvtár az érdeklődők minden rétegét el tudta látni a megfelelő szakkönyvvel és jól szolgálta a tudományos ismeretek terjesztését. Fenti időszak alatt mintegy 100—120 művet olvasott itt kb. 60 olvasó. Természetesen mindez távol áll a könyvtár állományának teljes kihasználásától, az olvasott művek csak egy csekély töredékét képviselték a könyvtár állományának, mely már ebben az időben is megközelítette a 20.000 kötetet. Amit az olvasók elsősorban kerestek és használtak, az az egykorú tudományos szakirodalom és széppróza, valamint a latin klasszikusok legújabb, jó kiadásai voltak. Teljesen kihasználatlanul maradt a görög-római klasszikusok régebbi kiadásainak hatalmas gyűjteménye, a felhalmozott történelmi forrásanyag, ill. forráskiadványok, a teljes patrisztika és majdnem az egész teológia, az ókor és a középkor ismeretanyagának XVI-XVII. és részben XVIII. századi kiadásai, melyeknek már akkor is inkább csak történeti érdekességük volt. A könyvtár használói csekély kivételtől eltekintve nem a multat kutatták, hanem a jelen tudományával akartak megismerkedni. Nem, ill. jóformán alig használták a magyarnyelvű irodalmat, a könyvtár állományában külön kezelt Telekiné Bethlen Zsuzsanna-féle magyar könyvtárat. A magyar nyelvű irodalmat valószínűleg máshol is megszerezhették az olvasók. Ami az olvasott művek nyelvi megoszlását illeti, legtöbb a német és a latin nyelvű, kevesebbb a francia, minimális az olasz és görög. Általában a francia, angol vagy olasz könyveket is német fordításban használják. Az 1806 áprilisában megszakadt olvasónapló 1812 novemberében folytatódik újra. A könyvtáros személyéről ebből az időből pontos adatok nincsenek, — egy bizonyos, hogy 1816-ban, amikor Kazinczy Ferenc meglátogatta a könyvtárat, Szabó András volt a könyvtáros, aki előzőleg Zsibón Wesselényi Miklós házitanítója volt. 1817-ben viszont már a fiatal, 21 éves Kelemen Márton a könyvtáros, aki 296