AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1961-1962. Budapest (1963)

IV. Könyvtár- és művelődéstörténeti tanulmányok - Kókay György: Nemzeti könyvtárunk megalapításának visszhangja a korabeli magyar sajtóban. (A könyvtáralapítás 160. évfordulójára.)

Nemzeti Könyvtárunk megalapításának visszhangja a korabeli magyar sajtóban KÓKAY GYÖRGY A KÖNYVTÁRALAPÍTÁS 16 0. ÉVFORDULÓJÁRA 1. „Tanúja vagyok, még a hidegebb és indifferentebb Magyaroknak is arról az ő meglepetésekről, amiilyennel az Exczellenciád példátlan áldozatját, melylyel becses Nemzetét s a Hazai Erudítiot boldogítani méltóztatott, a minapi újságokból vették. Csak maga egy könyvtárnak összeszedése is, hát még azoknak a közkézen nem forgó kintseknek koronás fejekhez illő egybegyűjtése, már az egész Nemzetnek tiszteletét s minden korabéli tudósoknak háládatosságát megérdemelné: mit tudjunk hát szólani akkor, mikor annak még ingyen való elajándékozását kell hallanunk? El kell boríttatnunk a csodálkozástól, tele kell érzéssel telnünk

r némán kell bámulnunk és tisztelnünk a szokatlan nagyságot, mint magát a természetet, tulajdon munkáiban, és aki legtöbbet tud is közülünk kifejezni, ennyit mondhat: Széchényi!!"

1 E lelkes mondatokat Csokonai vetette papírra 1802 szeptember 24-én Széchényi Ferenchez írott levelében, kevéssel azután, hogy hírét vette Széchényi elhatározásának: annak, hogy könyvtárát a nemzetnek ajándékozta. Igaz, hogy Csokonai e levele személyes kérést is tartalmazott: a betegeskedő, állástalan költő, akit éppen akkortájt súlyos anyagi csapás is ért — édesanyja házát elpusztította a debreceni nagy tűzvész — kísérletet tett arra

r hogy az újonnan létesítet könyvtárnál alkalmazást nyerjen, fent idézett mondatai mégis általános hangulatot fejeztek ki. Hogy Széchényi tette korának magyar értelmisége körében valóban a tisztelet és a hála érzéseit váltotta ki, eddig is tudtuk: ezt a Csokonaiéhoz hasonló megnyilatkozások, sőt költői művek egész sora bizonyítja. A könyvtár történetével foglalkozó munkák, valamint történeti bibliográfiáink és repertóriumaink hellyel-közzel megemlékeztek azokról a sajtóhangokról is, amelyek a könyvtár megalapításával foglalkoztak. E korszak magyarországi időszaki sajtójának tanulmányozása azonban meggyőz arról, hogy nemzeti könyvtárunk megalapítása sokkal nagyobb visszhangot váltott ki újságjainkban, mint ahogyan arra hivatkozni szoktak. Mint láttuk, maga Csokonai is azt írta, hogy kortársai az újságokból értesültek e fontos eseményről. S bár ebben az időszakban, a magyar jakobinus mozgalom elfojtása utáni években, a bécsi kormány mindent elkövetett a fiatal magyar időszaki sajtó elnémítására — vagy legalábbis elnyomorítására — ezekben az években mindössze két magyar nyelvű lapunk jelent meg, a bécsi magyar-, és a pozsonyi, valamint pestbudai német lapok bőséges tájékoztatással szolgáltak olvasóiknak Széchényi Ferenc könyvtáralapításáról. Az alábbiakban e sajtó-visszhangról szeretnénk áttekintést adni, részben azért, hogy kiegészítsük az eddig ismert adatokat, részben pedig azért, hogy tisztább képet kapjunk arról: miként fogadta a magyar közvélemény a könyvtár megalapításának hírét? 271