AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1961-1962. Budapest (1963)

IV. Könyvtár- és művelődéstörténeti tanulmányok - Kókay György: Nemzeti könyvtárunk megalapításának visszhangja a korabeli magyar sajtóban. (A könyvtáralapítás 160. évfordulójára.)

Mielőtt rátérnénk az újságcikkek ismertetésére, utalni szeretnénk röviden azokra a megnyilatkozásokra, amelyek már az előző évtizedekben határozott igényt fejeztek ki egy magyar nemzeti könyvtár iránt. Csokonai meglepetésről beszélt ugyan, de ez legkevésbé sem jelenti azt, hogy kora magyar értelmiségének egy részében nem élt az igény egy olyan könyvtár iránt, amely a magyar irodalom és tudományosság tárháza és központja lehetne. A magyar felvilágosodás korának kulturális törekvései között jelentős helyet foglalnak el a különböző bibliográfiai, valamint könyvtárak létesítésére irányuló kezdeményezések. Irodalmunk első számbavevői, nemzeti bibliográfiánk úttörői, a Kovachichók, Horányiak, Sándor Istvánok, akik munkásságukkal a magyarságnak a felvilágosult Európához való tartozását akarták bizonygatni, lépten-nyomon beleütköztek munkálataik legnagyobb akadályába: egy nemzeti könyvtárnak nevezhető gyűjtemény hiányába. Nem véletlen, hogy — többek között — bibliográfus is volt az, aki hazánkban az elsők között felvetette a nemzeti könyvtár szükségességét. Kovachich Márton már 1774-ben felvázolta emlékiratában egy ilyen jellegű könyvtár körvonalait. Hasonlóképpen nála találkozunk először azzal a későbbiek által is gyakran emlegetett összefüggéssel, amelyet egy létesítendő Nemzeti Könyvtár és Mátyás király egykori híres Corvin-könyvtára között kimutatott. Mátyás korára úgy emlékezik vissza, mint olyan időszakra, amikor volt a kor igényeinek megfelelő, gazdag könyvtárunk. Azt kívánja, hogy a híres Corvin-könyvtár siratása helyett hozzunk létre mi is egy nagy, nyilvános, könyvtárat — egy nemzeti könyvtárat, mely alapja lehet a hazai tudományos törekvéseknek.

2 Hogy Mátyás király könyvtárát e korban mások is gyakran emlegették, számos egyéb eset is igazolja. Ilyen volt 1791-ben pl. az a bécsi magyar újságban megjelent újságcikk is, amelynek szerzője azzal intette le Miller győri kölcsönkönyvtárának egy túl igényes bírálóját, hogy e kis kölcsönkönyvtár-kezdeményezést nem szabad Mátyás király könyvtárához mérni.

3 Ugyancsak 1791-ben Aranka Györgynek egy Magyar Nyelvmívelő Társaság szükségességéről írott tervezetében szintén Mátyás király könyvtárára való hivatkozásról olvashatunk: „Azt szokták köz példa beszédben mondani: Megholt Mátyás Királly, elmúlt az Igazság. De talám inkább elmondhattyuk: Megholt Mátyás Király, és el-múlt az Hazai vagy Nemzeti Tudományról való Reménységünk. Az a születése felett fen-járó elméjű ritka Fejedelem kezdett volt egy Királyi Bibliothekát alítani fel N. Magyar Országon, a' prédává lett; a'mi meg maradt is benne, nem az Hazában van; el veszett. Az után egész Nemzetünkben a két Hazában, nintsen egy Nemzeti azt a nevet érdemlő Gyűjtemény. Ideje volna már egyszer hozzá kezdeni, és a sok drága mojjal és Porral imitt amott küszködő darabokat, mellyek Hazánknak mintegy meg annyi elásott kintsei, az haza hasznára napfényre hozni, s egybe gyűjteni, Magyar és más közönséges Bibliothékát-is állítani."

4 A Mátyás király könyvtárára való hivatkozásoknak e korban több oka is volt. Részben az a népszerűség indokolja őket, amelyben utolsó nagy nemzeti uralkodónk személyének része volt a Habsburg-gyarmatosítás elleni mozgalmak idején. Másrészt miként ez Kovachich és Aranka hivatkozásaiból kitűnik, a nemzeti könyvtár szükségességének a felismerése idézte fel a múltból a Corvina emlékét. Ez az emlékezés, illetve múltunk leghíresebb könyvtára emlékének és egy létesítendő nemzeti könyvtár tervének az egybekapcsolása már csak azért is indokolt volt, mert Európa sok országában a nemzeti könyvtárak a fejedelmi 272