AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1961-1962. Budapest (1963)

II. A könyvtári munka módszertani kérdéseiről - Bereczky László: A magyar szakkönyvtárak és feladataik

Az integrálódási folyamattal párhuzamosan fejlődött ki a könyvtárak nyilvánossága is. Míg a differenciálódás korszakában az „őskönyvtárból" kialakult általános gyűjtőkörű ún. közművelődési könyvtárak a lehető legnagyobb nyilvánosságot igyekeztek biztosítani, addig a szakkönyvtárak már létrehozó és fenntartó szerveik önállósága miatt is (vállalatok, kutatóintézetek, egyéb intézmények) zártkörűek voltak. Manapság a szakkönyvtárak is egyre inkább nyilvánosakká válnak: az országos jellegű szakkönyvtárak (pl. National Agricultural Library, GNB, OMK stb.) bárki által látogathatók, a vállalati kutatóintézeti és egyéb intézmények szakkönyvtárainak többsége pedig vagy közvetlenül, de közvetve (könyvtárközi kölcsönzés) mindenképpen nyilvános. A szakkönyvtárak kialakulásának és változásainak vázlatos bemutatása után vizsgáljuk meg a szakkönyvtár legjellemzőbb vonásait. A szakkönyvtár legfontosabb jellemzője, hogy a könyvtári gyűjtésbe bevonható dokumentumok közül csak az adott szakterület és segédtudományainak dokumentumait gyűjti, más szakba tartozókról lemond. A gyűjtőkör tágabb vagy szűkebb voltán kívül egyéb lényeges különbséget az általános és szakkönyvtárak között manapság nemigen találunk. A szakkönyvtárak meghatározásának másirányú — az ellátandó (potenciális) olvasók felöli — megközelítése nem különbözteti meg lényegesen a szakkönyvtárakat az általános gyűjtőkörű könyvtáraktól. Az olvasó alapvető követelménye mindkét könyvtártípussal szemben, hogy adott irodalmi, tájékozódási igényeit a legmesszebbmenőkig kielégítse. Az olvasó és a könyvtár szempontjából teljesen közömbös, hogy az adott igény felkeltésének mi az indítéka: általános tájékozódás, szórakozás, kutatás, vagy a munka jobb ellátásának vágya. Az általános gyűjtőkörű könyvtárak (magyar terminológiával általános „tudományos" és közművelődési könyvtárak) éppen ezért nem korlátozhatják szolgáltatásaikat az általános tájékozódási és művelődési feladatokra, aminthogy a szakkönyvtárak igénybevétele sem az illető szaktudományt felsőfokon művelők privilégiuma. Gyakorlatilag természetesen van bizonyos különbség a két könyvtártípus között, amit már eleve meghatároz az általános ós szakgyűjtőkör: az általános könyvtár az emberi tudás minden területére kiterjedően, sekélyebb mélységben gyűjti az irodalmat, a szakkönyvtár szűkebb területen, nagyobb mélységben. Ugyanígy oszlanak meg az olvasók is: a csak tájékozódni akarók az általános gyűjtőkörű könyvtárba, az egy-egy szaktudományban elmélyedni akarók a szakkönyvtárba mennek elsősorban. Természetesen helytelen lenne azon vitatkozni, hogy az olvasók igényei vagy pedig az irodalom hatalmas száma a döntő tényező a két könyvtártípus kialakításában. Valószínűleg mindkét tényező egyformán esett latba. S a fentebb említett integrálódás mindkét típus létjogosultságát biztosítja, s a feladataik helyes megosztása megfelelő együttműködéssel elősegíti szinkron továbbfejlődésüket.) Nincs lényeges különbség a két könyvtárfajta között a tájékoztatás tekintetében sem.

1 Igaz ugyan, hogy a mai értelemben vett intézményesített, tudományos alaposságú tájékoztatás a szakkönyvtárakban fejlődött ki először, de ma már az általános gyűjtőkörű könyvtárakban épp úgy lényeges az ilyenfajta tájékoztatás, mint a szakkönyvtárakban, mindössze a tájékoztatás körében és mélységében van különbség. A tájékoztatás célja összefoglalóan: a dokumentumokban (könyv, folyóirat és egyéb források) fellelhető tudományos és gyakorlati eredmények és 173